A baloldal tehet a feketék helyzetéről

A következő sorokat Walter E. Williams a George Mason University közgazdász professszorától idézi a Mandiner, az írást teljes terjedelmében itt olvashatja.

„Talán nem leszek népszerű azzal, amit mondok a mostani zavargások közepette, de a feketék valódi helyzetének semmi vagy kevés köze van a rendőrséghez vagy az úgynevezett »strukturális rasszizmushoz«. Ehelyett azoknak a felelősségét kell firtatnunk, akik nagyvárosainkat vezetik. A legveszélyesebb nagyvárosaink: St. Louis, Detroit, Baltimore, Oakland, Chicago, Memphis, Atlanta, Birmingham, Newark, Buffalo és Philadelphia. Ezek legfontosabb közös pontja, hogy évtizedek óta liberális demokraták vezetik őket. Egyes városok – mind Detroit, Buffalo, Newark és Philadelphia – fél évszázada nem választott republikánus polgármestert. Mindezek felett ezen városok közül soknak fekete a polgármestere, a feketék gyakran dominálják a közgyűléseket, fekete a rendőrfőnök és az iskolák szuperitendensei is.

1965-ben nem volt fekete politikus a szenátusban, és nem voltak fekete kormányzók sem. A képviselőháznak csak hat tagja volt fekete. 2019-ben a feketék képviselete sokkal erősebb – 52 képviselő fekete. Kilenc fekete szenátor szolgált a szenátusban, köztük a massachusettsi Edward W. Brooke, az illinois-i Carol Moseley Braun és Barack Obama, a dél-karolinai Tim Scott, a New Jersey-i Cory Booker és a kaliforniai Kamala Harris. Nemrég három államnak volt fekete kormányzója. A lényeg, hogy a feketéknek ma jelentős ereje van a politika minden szintjén. De vajon mindez mit jelent a fekete közösségek számára?

A demokraták által vezetett városokban található a legrosszabb minőségű közoktatás annak ellenére, hogy oktatási költségvetésük hatalmas és növekszik. Vegyük például Baltimore-t. 2016-ban Baltimore 38 gimnáziumából 13-ban egyetlen egy diák sem érte el a legjobb eredményt (proficient) a matematikateszteken. A baltimore-i diákok 15 százaléka teljesítette Maryland állam angoltesztjét. Ugyanebben az évben Philadelphiában csak a nyolcadikos diákok 19 százaléka lett kiváló matematikából és 16 százalékuk olvasásból. Detroitban ez 4 és 7 százalék. És a demokrata vezetésű városokra mind ez a katasztrofális iskolai teljesítmény a jellemző.

Az erőszakos bűncselekmények elterjedtsége és a rossz oktatás nem egyedüli jellemzői a demokraták vezette városoknak. A kiterjedt bűnözés, a rossz iskolák és a kevésbé kellemes környezet miatt a városok elveszítik gazdasági vonzerejüket és legproduktívabb lakosaikat. A második világháború vége után Washington, D.C. lakosságga 950 ezer volt; ma 590 ezer. Detroitban 1950-ben majdnem 1,85 millióan laktak; ma 673 ezren. A New Jersey-i Camdenben 1950-ben 125 ezren laktak; mára ez 74 ezerre csökkent. A történet ugyanaz szinte minden korábban nagy, prosperáló város esetében. Egyes városokban a lakosság száma több, mint a felére esett vissza, mint Detroitban, St. Louisban, Clevelandben és Pittsburgh-ben.

Az akadémiai liberálisok, a polgárjogi aktivisták és mások ezt az exodust a rasszizmusnak tudják be – ezt hívják »white flight«-nak a kertvárosokba, aminek szerintük az volt a célja, hogy a fehérek elköltözzenek a feketék közeléből. Csakhogy a feketék egyes városokat még nagyobb arányban hagytak el, mint a fehérek. Az öt város, amelyek kertvárosainak a leggyorsabban nő a fekete népessége: Miami, Dallas, Washington, Houston és Atlanta. Úgy látszik, a feketék úgyszintén biztonságosabb iskolákat akarnak a gyermekeik számára, nem szeretik, ha kirabolják őket vagy ha szétverik a tulajdonukat. ÉS ha tehetik, akárcsak a fehérek, ők is elkerülik a tönkrement városokat.”