Ahol megszólítanak a cserépedények

Korond – Erdély számunkra egyszerre fogalom, ország és történelem, művészet és hagyomány, bánat és öröm – megfoghatatlan és látható, tapintható valóság. A „sűrűjében” igazán otthon érezhetik magukat az utazó honfitársaink. 

Itt nem csak a magyar beszéd magától értetődő természetességére kell gondolni: élő népművészetben oldódhat fel a vándor. Elég csak szétnézni mondjuk Korondon.

Korond erdélyi falu Hargita megyében, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központ. A Küküllő dombvidék és a Hargita hegyvonulat nyugati lábánál elterülő fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati részén terül el, a szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost.

Nem fogta a pengét

A korondi fazekasság híre már nemcsak a megye, hanem a hetedhét ország határain is túlra ért. Az ország egyetlen helységében sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon. Megmaradt a hagyományos fazekasság, s ma is nagyszámú használati edény készül, amelyet szerte Európából érkezve vásárolnak, másrészt kialakult a kerámia új, díszítő változata. A néhai „sárkovácsok” utódai a régi típusú korongokon a hagyományos edények mellett ma mesteri alkotásokat készítenek.

Persze nem csak cserépedényeket talál itt a vándor, aki papirusz lapokra vetve megveheti a Székely Himnusz teljes szövegét, megkóstolhatja a híres áfonya pálinkát, de ha valaki egy jó bicskát szeretne, akkor itt a lipinkai mesterművek közül válogathat. Ezeket valóban gondos kezek kovácsolják 440-es acélból, s ez olyan kemény anyag, hogy a szovátai gravírozó nem tudta a pengébe vésni a gazdája nevét. No, de a szíjjal befejezett fenés végén vág is, mint a borotva – becses emlék!

 

– Nyéki Zsolt –

 

Címkék: , ,







hirdetés