Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

Akt.:
Két hagyomány egyben: Hello Martin Helloween a Zelkben
Két hagyomány egyben: Hello Martin Helloween a Zelkben - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – A cselédek évi bérüket – egy libával megfejelve – Márton napon kapták meg.

Habár a Pannóniában, Szombathelyen született Szent Márton 15 esztendős korában a római légió katonája, majd Tours püspöke lett, emlékét nem csak megőrizte a néphagyomány, számos hiedelmet csatolt hozzá. Nincs még egy olyan szent, aki templomával több városunknak falunknak lett volna névadója, mint ő. Mi most mégis azt kértük dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutatótól, hogy a középkor legnépszerűbb szentjéhez kapcsolható szokásokat vegyük sorra.

Évzáró és télkezdő dátum

– Márton napját a gazdasági év lezárása mellett afféle télkezdő dátumnak is tartották. Ezért számtalan népi regula, szabály, jóslat, népi szokás maradt fenn, amelyek e jeles naphoz fűződnek. Márton a jószágok, pásztorok, kádárok, takácsok, csapók patrónusa volt, emléknapja a hagyományos paraszti kultúrában a késő ősz jeles ünnepe, vagyis a gazdasági év végét, sőt az adventtel és a böjttel kezdődő újesztendőt jelentette. Ekkor hajtották téli szállásukra a jószágot, ez volt az adófizetés, a tisztújítás, a járandóságok, az elszámolások napja falun és városon egyaránt. Régi dunántúli szokás, hogy a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut és a házakhoz így köszöntöttek be: „Adjon isten bort, búzát, barackot, kurta farkú malacot, csutoránknak feneket, hogy ihassunk eleget!” Jutalmul mákos, túrós lepényt, esetleg pénzt kaptak.

– Márton napja elképzelhetetlen a frissen tömött, szépen kihizlalt lúdból készült ünnepi eledel nélkül. A „Szent Márton lúdja” kifejezés a nap jellegzetes ételére utal, és az ősi ludas legendából ered. Úgy tartották, hogy „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Éppen ezért nagy lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak.

Evés, ivás, időjóslás

– Általános szokás volt Európában, hogy Márton napján az idei libapecsenyére újborral teli poharat ürítettek, felkészülésként a böjtre. Azt mondták, hogy „az új bornak Szent Márton a bírája”. A régi céhvilágban a jól dolgozó egri mesterlegényt úgy dicsérték: megérdemli a Márton poharát. Márton a nagyobb borvidéken az újbor védőszentje is.

– A néphagyomány úgy tartja, ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, ha borús, akkor pedig enyhe. Azt is mondták: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.” Márton az időjóslásra is lehetőséget adott, a napján fogyasztott lúd mellcsontjának a színéből sok mindenre következtettek.

Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna csont pedig nagy hideget jövendöl. A népi regula szerint: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél várható, ha pedig barnán – azaz, ha nem esik hó – akkor kemény tél várható. Más vidékeken úgy tartották, hogy a Márton napi jeges eső korai tavaszt jelent. Az ez idő tájt mutatkozó derűs, napsütéses időjárást Szent Márton nyara névvel illették – adott érdekes összegzést dr. Bodnár Zsuzsanna.


Csak lúd vagy szent madár?

Ha lúd, legyen kövér: minden, amit a lúdról tudni érdemes.

Az álomfejtők szerint álomban libát látni, hír jöttét jelzi. A babonások pedig azt feltételezik, ha gágog a liba, vagy valakinek hideg szalad végig a hátán, annak a szeretettje sírján sétál valaki.

A hagyományban a ludakat olykor a felfordulással, a káosszal társítják, ugyanakkor úgy is emlegetik őket, mint a világteremtés részeseit, amikor aranytojást tojnak. Az egyiptomi nílusi lúd kozmikus tojásából maga Amon-Ré, a napisten kelt ki. A harcias, hatalmas zajt csapó ludak a rómaiak szerint Marsnak, a háború istenének szent madarai. A kelták is a háborúval azonosították őket.

A hűség madáralakja

Kínában a ludak az éghez, a jang princípiumhoz tartoznak. A kínaiak és a japánok képzetében a ludak, hol a Napot, hol az ősz holdmadarát szimbolizálják. Mivel a lúd szintén egy egész életre választ társat magának, a házastársak közötti boldogság jelképe is. A lengyeleknél vidéken sok helyen még ma is ludakat használnak őrzőállatként. A középkorban azt hitték a ludakról, hogy a boszorkányok hátas állatai. A „V” alakban szálló vadludak, légies kecsessége, elragadó látványa a túlvilágot sejteti.

– KM –








hirdetés