Akik a futsal rabjai

Tulajdonképpen az égvilágon semmi különös nem történt. Csak a szokásos telt ház csupaszív közönséggel, dagadó honfiúi keblekkel, lelkes lányokkal, asszonyokkal, nemzeti színű dresszbe öltözött csöppségekkel, fáradhatatlan házigazdával, kiváló helyi fotóssal, vendégszerető stábbal, sürgő-forgó képviselőkkel, kívánságokat leső aktivistákkal, tradicionális ízekkel, kortyokkal. A futsal sokadszor varázsolt ünnepet. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.


Hétfőn fordulatos bajnokin (naná, hogy ismét zsúfolt lelátók előtt!) győzött az óriásplakátról is visszaköszönő csapat a másodosztály rangadóján, szerdán pedig a magyar és a román korosztályos válogatott feszült egymásnak barátságos keretek között. Miként tavaly februárban (8–4), ezúttal is meghálálták a bizalmat az U 21-esek (7–1), akik közül többen már bemutatkoztak a felnőtt nemzeti együttesben. Jelzésértékű, hogy a spanyol szövetségi kapitányunk, Sito Rivera nemcsak helyet foglalt a kispadon, hanem együtt élt a játékkal. A Papaként a csengeriek által szinte családtagként ajnározott Fehér Zsolt társulata újfent boldogságcseppeket adagolt a szurkolóknak, szép estével örvendeztették meg almaország lakóit. A határ közeli kisvárosban nagy szeretettel fogadták a csengeri kötődésű MLSZ-korifeust, Kozma Mihályt, aki pohárköszöntőjében gyümölcsözőnek nevezte az együttműködést. A nyáron felújított sportcsarnokban a régen is tapasztalt igyekezettel fonták át a sikeres rendezvényt.

Hamarosan börtön épül a város határában. A külvilágtól elzárt, a szabadságuktól megfosztott emberek ottlétéből közvetve a helyiek és a környékbeliek is profitálnak. A futsal rabjai újfent bebizonyították, hogy szabad és kell is a csengeri miliőre építeni. Messze a tűztől képesek melegséget nyújtani, ami a mai hűvös világban nem kis bravúr – lebilincselő élmény.

Ladányi Tóth Lajos

Címkék: ,







hirdetés