Akik nem tudtak lépést tartani

Akt.:
Vásárosnamény – Szerves része volt a magyar iparnak a Váci úti gyárak sorában a mi törzsgyárunk, a 100 évet betöltött patinás nagyvállalat, két vidéki gyárral – írja olvasónk.


Több szálon is részt vettünk nemzeti büszkeségünk, az évi 12 500 darab Ikarus gyártásában, egyedül itt volt fúrószerszám-gyártás, még Angliába is szállítottunk kovács termékeket. Nagy ütemben építettük a mezőgazdaság feldolgozó iparát, megértve a kor parancsát, hogy kiskert Magyarország kell, amelynek termékeit feldolgozott állapotban bel- és külföldi piacokra szállíthatjuk. Nem volt még „rang­kórság”, mint most, hogy kis cégek vezetői is vezér­igazgatónak hívatják magukat. Simán csak igazgatója volt a vállalatnak, akit beosztására és termetére való tekintettel mindenki a „nagy” Simonnak hívott. Elmondta egyik alkalommal, hogy ő a 64. a bérezettek sorában, vagyis 63 dolgozó többet keresett tőle a vállalatnál, ők voltak az akkor még létező munkásarisztokrácia tagjai: gépi kovácsok, forgácsoló szakemberek, minősített hegesztők stb. Szárnyal a magyar gazdaság, annyi beruházás van, hogy na­gyítóval keresik a kivitelezőket, a szakembereket. A vendéglátósok is nehezen találnak munkaerőt. Van viszont egy réteg, amelyik nem tudott lépést tartani a vadkapitalizmus farkastörvényeivel. Úgy vélem, az ő érdekükben is tenni kellene valamit, hogy jobb életszínvonalon élhessenek.

– Toldy Kálmán, Vásárosnamény –








hirdetés