Akiket a motor füstje megcsapott – 185 régiség a nyíregyházi gyűjteményben

A Mikula házaspár és a gyűjtemény egy apró részlete
A Mikula házaspár és a gyűjtemény egy apró részlete
Nyíregyháza – Akár a Nyíregyházi Közlekedési Múzeum nevet is viselhetné a Mikula-műhely.

Száznyolcvanöt veterán motorkerékpár: Mikula László az elmúlt 56 évben összegyűjtötte a hazai motorgyártás szinte összes termékét, kiegészítve jó néhány külföldi darabbal.

„Hogy tűröd ezt?” – kérdezik gyakran Mikuláné Erzsikét, amikor a ládányi forgalmi engedély láttán a látogatókban felmerül a kérdés, vajon mennyi munkával és lemondással jár egy ekkora gyűjtemény fenntartása. „Segítek neki” – hangzik minden alkalommal a feleség válasza.

– Ha megválna egy motortól, olyan lenne, mintha a szívéből adna el egy darabot – mondja Erzsike, de nem csak az empátia miatt segít. Közös a szenvedélyük, annak köszönhetik a megismerkedésüket is.

– Hosszú, fekete hajú lány egy Simsonon, a rendszáma LT 14-28. Nyíregyházán motoroztam, amikor megláttam, és azonnal utánaindultam – részletezi Mikula László fél évszázad távlatából megismerkedésük történetét, mintha csak tegnap lett volna.

Azóta számtalan közös túrát tettek, bejárták a környező országokat, és a mai napig is nyeregben töltik a hétvégéket. Természetesen mindenki a sajátjában – a fekete hajú lány motoros családban nőtt fel, az édesapja tanította meg vezetni, és azóta sem utasként ül fel a motorkerékpárra.

Ifjabb Mikula László ilyen közegben felnőve aligha kerülhette volna el, hogy belőle is motoros váljék.
– Kevesen mondhatják el magukról, hogy az édesanyjuk tanította őket motorozni. A fiunk még nem érte fel az ülést, sőt még beszélni sem tudott, amikor már magabiztosan húzta a gázt – meséli Erzsike az utánpótlásról.

A megye legjobb motorosa

Mikula László már gyerekkorától vonzódott a kétkerekűekhez, a biciklit 1957-ben, 16 évesen cserélte le. Pontosan emlékszik a pillanatra, amikor megpillantotta első motorkerékpárját, pedig az azóta eltelt majdnem hat évtizedben megszámlálhatatlanul sok ment át a kezén.

– Egy Közép utcai kertben láttam meg a 100/48-as Csepelt, és addig jártam a tulajdonos nyakára, amíg el nem adta nekem – emlékszik vissza azokra az időkre, amikor két forint húsz fillérbe került a keverék benzin literje.

Miután megkapta autó-motor szerelői bizonyítványát, hamarosan a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz-hez került, és onnan is ment nyugdíjba 1981-ben. Részt vett a Szabolcs és Nyírség márkanevű áruszállítók gyártásában, majd amikor kinevezték nyolcvan ember főnökének, a szerelést az otthoni műhelyben folytatta. Ezalatt ügyességi versenyeken is indult – a megye legjobb motorosának kiáltotta ki az Autó-Motor 1965-ös cikke, amely az első, de messze nem utolsó győzelméről tudósított.

– Az első Pannóniámat 1960-ban vásároltam, és három-négy ronccsal ekkor kezdtem a motorgyűjtést is. Azóta is minden darabot magam újítok fel a gépmunkától a festésig, most éppen 18 motoron dolgozom.

– Egy krosszmotor, a Pannónia MC-57-es – válaszol a legkedvesebb motorját firtató kérdésre. – Kísérleti darab, csak ez az egy készült belőle. Körülbelül húsz éve találtam egy eperfa alatt egy tanyán.

A motorgyűjtemény persze sokakat érdekel, és az évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalat is aranyat ér; Mikula László szerencsére nem irigyli senkitől a szaktanácsokat és az élvezeteket. Néhány éve Mátészalkán előadásokat tartott a Pannóniák szereléséről, amit a város polgármestere emléklappal köszönt meg. A házaspár a közösségi életből is kiveszi a részét: a múzeumok éjszakáján 12 éve találkozhat a közönség Mikula-gyűjteménnyel.

Elnöki pozícióban

– Tizenöt éve alapítottuk a Nyíregyházi Veterán Autós-Motoros Klubot. Most körülbelül ötvenen vagyunk, mégis családiasak a rendezvényeink. Rendszeresen szervezünk találkozókat, alkatrészbörzéket és többnapos túrákat, legközelebb Berekfürdőt vesszük célba, augusztusban pedig jöhet a harangodi motoros találkozó – mesélik a nyári terveikről.
Hoványi Péter


Pannitól a Pannóniáig

– Eleinte csak a magyar gyártmányokra koncentráltam, és arra, hogy minél régebbiek legyenek. Megvan az összes Csepel a ’40-es évektől kezdve, 18-féle Pannónia, csak a pedálos típusokat nem szerettem soha. Aztán a külföldi motorok is elkezdtek érdekelni – mutat körbe az MZ-k, Czetkák, Uralok, Izsek, Simsonok, Tatranok, Jawák és Junakok tengerén Mikula László. – Inkább a szocialista márkákkal foglalkoztam, mert azokhoz lehetett alkatrészt szerezni; a legrégebbi darab, egy 1935-ös BMW a kevés kivétel egyike.

– Hét oldalkocsis motorom van, aztán ott vannak a robogók: Tünde, Panni, Berva, Riga – sorolja a múzeumokat megszégyenítő kollekció darabjait, de a lista messze nem teljes.









hirdetés