Akkor javított, amikor nagyon kellett

Szikszai Róbertnek a bronz is fogára való volt
Szikszai Róbertnek a bronz is fogára való volt
A juniorok között szerzett arany után az utánpótláskorúak között szerzett bronzzal búcsúzott Szikszai Róbert.

Mintha csak megérezte volna. Szikszai Róbert a tallinni U23-as Európa-bajnokság előtt arról beszélt: sosem lehet tudni, alakulhat úgy a dolog, hogy a selejtezőben két érvénytelen kísérlet után kell harmadikra nagyot dobnia, a döntőben pedig hatodikra is szükség lehet nagy dobásra.

És az észtországi viadalon pontosan így járt a Nyíregyházi Sportcentrum diszkoszvetője: a kvalifikációban két x (így jelölik a rontott kísérletet) után vetette el a szert 58,34 méterre, és jutott vele a fináléba, ahol aztán a hetedik helyről az utolsó sorozatban 58,82 méterrel dobta fel magát a dobogóra. Ja, és a döntő harmadik sorozatában is szükség volt egy 56,55-re ahhoz, hogy egyáltalán a nyolc között folytathassa a későbbi bronzérmes.

Akár jósdát is nyithatna, mert minden úgy alakult, ahogy arról előzetesen beszélt.

Szikszai Róbert: Azért van már annyi versenytapasztalatom, hogy tudjam, előfordulhatnak ilyen helyzetek. Ha pedig így alakul, akkor meg kell csinálni, nincs mese, ez most sikerült. Érdekes ez, mert a selejtezőben, azok után, hogy kétszer belevágtam a hálóba a diszkoszt, nem izgultam annyira, mint Kerekes Dóri harmadik dobása előtt. Tudtam, hogy meg fogom csinálni, bennem volt, nem lehet ezt elrontani.

A döntőben a hatodik dobás után sem tudott felszabadulni, mert hiába zárt a hatodik helyen, a horvát Filip Mihaljevic óvása miatt még nem volt biztos a bronz. Hogy élte meg azt a néhány órát?

Szikszai Róbert: Mielőtt kivonultunk a pályáról, közölték velünk, hogy nem hivatalos a végeredmény, türelemmel vártam, és bíztam benne, hogy a bíróknak volt igazuk, és a horvátok nem találnak olyan felvételt, ami arról árulkodna, hogy a nagy dobása közben nem ért hozzá a dobókör széléhez. Aztán még péntek este hívott fel telefonon Spiriev Attila, a szövetség szakmai igazgatója a jó hírrel, de az eredményhirdetésig változhatott volna a helyzet, ha a horvátok bemutatják a felvételt. De most már nálam a bronz, nem vehetik el. Amúgy Mihaljevicet tartottam a legnagyobb esélyesnek, dobott már hatvanöt méter felett, és a mezőnyből az idén is neki volt a legjobb eredménye. A román Alexandru Firfirica azonban megérdemelte a győzelmet, közel dobott az egyéni csúcsához, nagyon jól versenyzett. Hozzáteszem, annyit, vagyis 60,24-et azért dobnom kellett volna nekem is.

Az azért jó érzés, hogy az Európa-bajnokság nyolcas döntőjében együtt dobhat klubtársával, jó barátjával, Káplár Jánossal. Menet közben oda tudnak figyelni a másikra?

Szikszai Róbert: Nyilvánvalóan mindenki a saját dolgára koncentrál elsődlegesen, de azért biztatjuk egymást, sőt, hülyéskedünk, és röhögtetjük is egymást, mert hiába Eb-döntőről van szó, ha túl komolyan vesszük, attól sem lesz jobb, el kell egy kicsit lazulni.

Pedig előfordulhatott volna, hogy a másik kárára jut be egyikük a nyolc közé. Akkor mi történt volna?

Szikszai Róbert: Semmi, mert olyan viszonyban vagyunk egymással, hogy tudunk örülni a másik sikerének is. Hat éve versenyzünk együtt, minden edzőtáborba együtt utazunk, érhetően más a viszonyunk, mint a többiekkel. Amikor előreléptem a harmadik helyre, Jani egyből jött gratulálni, ez így lett volna fordított esetben is.

Európa-bajnoki bronzérem ide vagy oda, egyetértünk abban, hogy volt már ennél jobb versenye is?

Szikszai Róbert: Nem ez volt a legjobb, ez tény, de utólag azért elfogadható. Bármilyen színű érmet aláírtam volna előre, így utólag azt mondom, lehetett volna fényesebb is, de nem olyan rossz ez. Háromszor javítani tudtam akkor, amikor nagyon kellett, a selejtezőben harmadikra, a döntőben harmadik sorozatra a nyolc közé kerüléshez, és a végén az éremhez. Egyébként azt nem is tudtam, hogy a harmadik sorozatban a dobásom előtt még nem voltam az első nyolcban. Kész szerencse, hogy összekaptam magam arra a kísérletre. Ez azért a jövőre nézve nagyon biztató.

Na, de mi történne akkor – amit Gyulai Márton, a szövetség főtitkára is mondott a gratuláció közben –, ha ezekkel az utolsó dobásokkal kezdené el a versenyt?

Szikszai Róbert: Lehetne úgy is kezdeni, mindenki elhiheti, én is szerettem volna nagyot dobni már elsőre is. Ugyanakkor technikai gondokkal is küszködtem, mert nem csúszott annyira a kör, amennyire gondoltam, emiatt a kezem lemaradt. Ezért dobáltam a hálóba a diszkoszt az elején. A felkészülésem jól sikerült, nagyon erős lettem, de ezt az erőt technikailag nem tudom belevinni a dobásba. A lényeg az érem, mert ezt várták tőlem.

Mindezek tükrében most már lehet egy igazán nagyot dobni még ebben az évben, nemde?

Szikszai Róbert: Az utánpótlás korosztályban szerzett Eb-bronz nem olyan rossz ajánlólevél, így néhány nagyobb versenyre is megnyílhat előttem az út. A felnőtt bajnokságon biztosan indulok, a versenyévadot pedig szeptemberben Cipruson zárom. Az U23-as korosztálynak ezzel gyakorlatilag hátat fordítottam, mert bár jövőre is utánpótlás korcsoportos leszek, de akkor már nem rendeznek világversenyt ebben a korosztályban, csak országos bajnokságot meg egy válogatott viadalt. A cél az, hogy stabilan hatvan méter felett dobjak, és azt azért látni kell, hogy diszkoszvetésben harminc év körül érnek be igazán a versenyzők.

Jövőre felnőtt Európa-bajnokság és riói olimpia lesz. Esélyek?

Szikszai Róbert: Az Európa-bajnoki szint hatvanhárom méter, az teljesíthető. Az olimpiai már húzósabb, hatvanhat méter, ahhoz még sokat kell fejlődni. Ugyanakkor jövőre szeretnék kimenni néhány versenyre az Egyesült Államokba, ott pedig három-négy méterrel mindenki többet dob, mert annyival másabbak, jobbak a szerek. Sokan folyamodnak ehhez a módszerhez, nekem is meg kell próbálnom.

Egy arannyal zártunk

A magyar válogatott egy arany- (Krizsán Xénia, hétpróba) és két bronzéremmel (Szikszai mellett a kalapácsvető Pásztor Bence) zárt a tallinni U23-as Európa-bajnokságon. A nyíregyházi különítmény pedig négy döntős helyezéssel (Bakosi Péter magasugrásban ötödik lett, diszkoszvetésben Káplár János a nyolcadik, Kerekes Dóra a tizenegyedik helyen zárt), ami egészen szenzációs.

– Januárban még nem írtam volna alá ezeket az eredményeket, de májusban már nagyon is – utalt arra Kerekes László dobóedző, hogy viszontagságos idény után utaztak Észtországba.

– Szerettem volna ötvenkilenc métert dobni, ez nem jött össze, de a helyezés összességében elfogadható – vonta meg a gyorsmérleget a döntőben egyetlen érvényes kísérlettel 56,21 méterrel záró Káplár János.

KM-BT








hirdetés