Alagút és égnek álló haj

Gombkötő Sándor (jobbról) továbbra is „életveszélyes” az ellenfél kapufa előtt
Gombkötő Sándor (jobbról) továbbra is „életveszélyes” az ellenfél kapufa előtt - © Fotó: Pusztai Sándor
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Változnak az idők, de Gombkötő Sándor még mindig a régi, lepipálja a fiatalokat.


Jó az öreg a háznál. Nagyon is jó. Gombkötő Sándor pedig olyannyira elnyűhetetlen, hogy negyvenegy éves korában is tizenhét gólt termelt a megyei másodosztály őszi idényében. Nem mellesleg a tizedik helyen tanyázó demecseri futballcsapat játékos-edzőjeként igazán a frontvonalban küzd, ahogy az a hadak útját megjárt tapasztalt „katonához” illik. A csatár ugyanis hosszú éveket húzott le az NB III.-ban, sőt a régi szép időkben a második vonalban is erősítette a Demecsert.

– Nem akarok senkit megbántani, de valahol a mezőny kritikája, hogy elég ránézni a góllövőlista élmezőnyére, mit ne mondjak, sok fiatal nincs köztük – vágott azonnal a közepébe Gombkötő Sándor, ami tőle egyáltalán nem meglepő, nem szokása vattázni a véleményét. – Végignézve a csapatokon, a húzóemberek többsége, sajnos vagy nem sajnos, szinte mind idősebb játékos. Talán nem véletlenül, mert a mi generációnk még mindig szívvel-lélekkel teszi a dolgát, sokakkal ellentétben tényleg szeretünk futballozni.

Azzal sem vádolhatja senki Gombkötő Sándort, hogy ne lenne önkritikus.

– Hogy ne csak másokat üssek, hozzáteszem, világéletemben olyan játékos voltam, akinek sok helyzet kellett ahhoz, hogy eredményes legyek. Van vagy inkább lassan már inkább csak volt egy adottságom, a gyorsaságom, amit ki tudok használni. Ráadásul ahogy múlnak az évek, egyre higgadtabb vagyok a kapu előtt. Őszintén szólva a tizenhét gólon kívül szerezhettem volna még néhányat, igaz, a tizenegyeseket például nem én lövöm. Nem is rúgtam soha, illetve nagyon régen, a Hajdúnánásban kettőt értékesítettem, azóta semmit. Csak az akcióra hegyezek!

Na és, hogy meddig még? A jelek szerint nem holnap lesz, amikor a támadó visszavonul.

– A fiam most kilenc éves, úgy tervezem, jó lenne vele együtt játszani egy csapatban nagypályán. Az, hogy ez hol fog megtörténni, nem tudom, csak remélhetem, hogy Demecserben, mert én már innen nem szívesen megyek el. Legfeljebb, ha küldenek…

Ugyanakkor „Gombi” nem véletlenül szeret nosztalgiázni, a régen minden más volt szlogent hangoztatni. Ezzel együtt a két szezon között sem nyugszik, játszik, amikor lehet.

– Alig vártam, hogy kezdődjön a felkészülés, pedig a télen is jártam a teremtornákat. Még mindig bennem van a kis drukk, ami kell, amíg ez meglesz, addig nem fogom abbahagyni! Az viszont bánt, hogy sokan elfordultak a futballtól, nagyon kevesen járnak a mérkőzésekre. A mi időnkben háromszáz néző volt egy ifimeccsen és mindegy volt melyik osztályban. Ennek nyilván megvan a magyarázata, akkoriban láthattak focit, futballistákat a nézők, ma egyre ritkábban. Hogy romlott el az egész? Sajnos, nem is látom a fényt az alagút végén. Gyakran csak az a lényeg, hogy égnek álljon a haj, meg legyen egy szép cipő a lábon, a többi nem számít. Holott tizenöt-húsz éve közel sem volt ennyi lehetőség, hogy magasabbra szinte kerüljünk, arról nem beszélve, mennyivel jobb volt a színvonal, mekkora volt a konkurencia.

KM-KT

Gólvadászlista

A megyei másodosztály Nyírerdő csoport góllövőlistájának élcsoportja

17 gólos: Gombkötő Sándor (Demecser)
16 gólos: Kovács Róbert (Gyulaháza)
15 gólos: Soós Tibor (Ajak), Varga József (Nyírkarász)
14 gólos: Sándor András (Vaja), Tóth Dávid (Gyulaháza)



Sporthírek






hirdetés