Áldás vagy átok a családfa?

Dr. Karádi Zsolt beszélgetett Gerlóczy Mártonnal
Dr. Karádi Zsolt beszélgetett Gerlóczy Mártonnal - © Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Női sorsok és pirulák is helyet kaptak a Művészasztal mellett.


Hogy Áprily Lajos Annának hívták című versével kezdődött a Művészasztal hetedik estje, természetesen nem volt véletlen. A vendég ugyanis Gerlóczy Márton író volt, aki nem akármilyen családfával büszkélkedhet! A dédapja volt Áprily Lajos, akinek a fia az ugyancsak híres költő, Jékely Zoltán, aki Jancsó Adrienne színésznőt vette feleségül. Az ő gyermekük Jékely Adrienne, Péterfy Bori énekesnő, színésznő, és Péterfy Gergely író édesanyja. Márton apai nagyanyja Gerlóczy Sári festő, anyai nagyanyja pedig Jékely Márta, aki annyira fontos volt a fiatal szerző életében, hogy hét regényében is megjelenik. A szerdai beszélgetés középpontjában álló Mikecs Anna – Altató című kötetet Jékely Márta, illetve Áprily Lajos felesége, Schéfer Ida leveleinek, naplóinak felhasználásával írta meg, a családregény e két nő sorsát mutatja be.

Levelek a cipősdobozban

A MŰvész Stúdióban dr. Karádi Zsolt beszélgetett az íróval és adódott a kérdés: hogyan talált rá a naplókra, levelekre? – Én már gyerekként is ezek között éltem, hiszen Szentgyörgypusztán azt láttam, hogy a nagymamám állandóan rendezgette a cipős dobozokban lévő leveleket – mesélte Gerlóczy Márton. – Tudtam, hogy ezek fontosak neki, nekem pedig ő volt fontos, ezért a halála után elkezdtem foglalkozni velük. Amikor elmondtam a családomnak, hogy szeretnék ebből regényt írni, kiderült, hogy a dédnagymamámnak is volt egy naplója, így azt is megkaptam. Olyan elbeszélőre volt szükségem, aki be tud járni 150 évet – ő lett Mikecs Anna, Jékely Márta és Mikecs László négyéves korában meghalt lánya, aki a regényben amíg él, egyes szám első személyben mesél, utána egyes szám harmadikban. Azért volt szükségem Annára, mint narrátorra, mert kezdetben nagyon megviselt, hogy a nagymamám és a dédanyám életével foglalkozom, így viszont el tudtam távolodni a személyes traumáktól. Ez egy lélektani regény, ami párhuzamosan mutatja be a két női sorsot, ami, hiába telt el a történések között sok-sok évtized, mégis ugyanolyan. Családi vonás: a nők korán elveszítik a férjüket és egyedül nevelik fel a gyerekeiket.

– És ha már család: vajon teher vagy áldás úgy felnőni, hogy Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Jancsó Adrienn is a felmenők között van? – tette fel a kérdést Karádi Zsolt. – Életem első húsz évében nem foglalkoztam ezzel, valószínűleg ezért, mert addig nem voltam biztos abban, hogy író akarok lenni. De ilyen háttérrel talán nem is lehettem más – mondta Gerlóczy Márton, aki elmondta: előbb arra gondolt, Pirula lesz a regény címe, de nem akart ennyire direkt lenni. – Finoman akartam csak a bekövetkezett öngyilkosságra utalni, hiszen olyan családi titok ez, amit senki sem ír le szívesen – ezért lett Altató a cím.

És miközben Kosik Anita, Dézsi Darinka, Szabó Márta, Olajos Gábor, Vámos Judit és Kováts Dénes révén (Kováts Judit volt az alkalmi dramaturg) megelevenedtek a völgyben töltött boldog évek emlékei, a német katonák lábdobbanásai, kicsi virág életének utolsó órái, szó esett a paranoiás nagypapáról, a gyufagyárban sikkasztó ősről és a családfáról, a MŰvész Stúdió közönsége megértett valamit Gerlóczy Márton örökségéből. Ami nem könnyű, de ami nélkül a magyar irodalom szegényebb lenne. Sokkal szegényebb.

Gerlóczy Márton eddig megjelent kötetei

Első kötete 2003-ban jelent meg Igazolt hiányzás címmel, második regénye a Váróterem, a harmadik A Szabadok Testvérisége volt. 2009-ben debütált A csemegepultos naplója című regénye, amelyből Göttinger Pál rendezésében monodráma született, az Orlai-produkciót a nyíregyházi közönség többször is láthatta. Ezután jött a Check-in című könyv, majd a Rab­igában 2.: A mattyi vérengzés című plágiumregény, majd az Elvonókúra. Kilencedik regénye tavaly jelent meg Altató címmel, amelynek szerzőjeként nagyanyjának kisgyermekként elhunyt lánya, Mikecs Anna van feltüntetve. Az író hét éven át dolgozott a könyvön, amelynek megszületését Czenkli Dorka, a Magyar Narancs kritikusa „jelentékeny írói transzformációként” jellemezte. Az idén megjelent a Nézd csak, itt egy japán! című kötet, amely dokumentálja az Altató borítófényképének elkészítése körüli eseményeket.

SZA








hirdetés