Alkonyat

Alkonyat
© kép: telegraph.co.uk
Ez a dráma, nem az Antigoné – sóhajtott fel a görög miniszterelnök. Nagyot kortyolt az íróasztala fiókjából előkerülő metaxás üvegből, majd Haboniusz Árpádiusz felé fordult. „Hogyan kerülhetnénk el az államcsődöt? – kérdezte. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Hűséges tanácsadója gondterhelten vakarta meg a fejét. „Rendezzünk olimpiát! Mégiscsak nálunk ring az ötkarikás játékok bölcsője” – hebegte elcsukló hangon, ám zavaros ötletét főnöke gyorsan derékba törte. „A magyarok is kandidálnak, esélyünk sincs”.

Ezután percekig bámulták szótlanul az Égei-tenger fölött lenyugvó nap sugarait. Kis idő múltán Zeusz villámaként hasított Haboniusz Árpádiuszba a felismerés. „Jelentsük be, hogy befogadjuk az összes illegális bevándorlót. Az unió hálás lesz, cserébe elengedi a tartozásunkat” – lelkendezett az éles elméjű férfi. „Napszúrást kaptál?” – vonta össze sűrű szemöldökét a miniszterelnök, ám nem tudta tanácsadójába fojtani a szót. „Csak nyugi. Lassacskán kicsempésznénk őket az országból – közölte átszellemülten Haboniusz. „Hatalmas falovakba zsúfoljuk őket, s ezeket a görög állam ajándékának titulálva lepakoljuk Európa nagyvárosaiban. Trójánál is bejött – fejezte be ördögi tervének taglalását a tanácsadó, majd egy önelégült mosoly kíséretében tovább szemlélte a görög naplementét.

– Tarnavölgyi Gergely –








hirdetés