Somló Samu Akinek van pénze, annak ideje nincs, akinek ideje van, annak meg pénze nincs. Akinek pedig valamilyen furcsa tőzsdemanőver után mégis maradna mindkettőből, nyilván nem a honi sátrazás nagy szerelmese.
Ráadásul Tom Sawyer és Huck Finn sem menő már. A vadregényes kemping helyett (ha már jut nyaralásra) inkább elmegyünk a tengerparti lászt minit ól inkluzívba kifosztani a reggelis asztalt és kiinni a vizezett sörcsapot. Mer’ hogy nekünk az jár kérem szépen. Meg a szánk is, az a fene nagy.
Mi aztán tudjuk, hogy mitől lehetne fellendíteni a turizmust, hogy lehetne évi több tízezer turistát idecsalogatni és itt
tartani. És talán a másodikon van a nagyobb hangsúly. Mert sajnos aki egyszer itt járt, nem biztos, hogy vissza akar jönni. A turistákat nem érdeklik a növekvő adóterhek, az egekben lévő rezsiköltségek, a járulékok, a beszerzői árak emelkedése. Őket az érdekli milyen áron kapnak milyen szolgáltatást. Nyaralnak. Tudom, nehéz rá emlékezni milyen érzés lehet, de próbáljuk meg. Egy külföldi még megveszi a hekket drágáért és elhiszi az olcsó virsliről is a hot dogban, hogy frankfurti, ha agyonöntik nagykeres mustárral. És persze el lehet adni egy ásványvizet is ötszáz forintért. Egyszer. Csak az nem biznisz.