Allergia, allergia…

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: KM-archív
Hajdanában-danában, „amikor én még kis srác voltam”, így április utolsó hetében elő-előfordult, hogy jó meleg volt. Olyan jó meleg, hogy lementünk a tóra vagy a folyópartra megmártózni. Györke László jegyzete.

Hét ágra sütött a nap, hamar felmelegedett a testünk, gyakran le kellett hát hűteni. Nem sokat vacakoltunk: irány a vízpart. Nem is volt semmi baj – bár mai ismereteink szerint akár lehetett is volna –, csak estére kicsit bedagadt a szemem, s egész éjszaka prüszköltem. Bátyám – akit elkerült ez a megpróbáltatás – minden tüsszentőroham után megszólalt: „allergia, allergia”. Reggelre azonban megszűnt a szenvedésem, s a legközelebbi strandolásig nem is jött elő. Sőt, a nyár későbbi szakaszában már nem jött elő ez a fajta allergia.

Akkoriban – pláne gyerekként – nem tudtuk, miféle pollenek szállnak a levegőben, mitől prüszköl az ember. Mai ismereteim szerint az én allergiám talán nem is volt „igazi”, hiszen ha az lett volna, nem múlik el nyomtalanul néhány óra leforgása alatt. Hogy mi volt valójában, ma sem tudom, akkor arra gyanakodtam, hogy a hirtelen jött „nagy adag” napfürdőzés „tette be az ajtót.” No meg a hideg víz.

Ma is előfordul, hogy prüszkölök egy sort, aztán megy minden tovább. Viszonylag friss adat: április 20-án növekvő terhelésről írtak a szakemberek: megkezdik ugyanis ontani pollenjeiket a tölgy-, az eperfafélék, a kőris, meg a nyír, a platán; és a pázsitfűfélék, meg csalán.

De hol van még a legveszedelmesebb közellenség, a parlagfű!? Akkor lesz majd nemulass!

Györke László

Címkék: , ,







hirdetés