Álmaimban Jamaica visszainteget

Tóth Martin (balra) és barátai Kingstonban
Tóth Martin (balra) és barátai Kingstonban
Nyíregyháza – Tóth Martin nem érte be a reggae-zenével, mélyen beleásta magát a rasztafári kultúrába. Februárban Jamaicában térképezte fel a mozgalom gyökereit, élményeit pedig megosztotta lapunk olvasóival is.

Vizet hordani az óceánba, homokot a sivatagba, reggae-pólókat vinni Magyarországról a műfaj őshazájába, Jamaicába – mind veszteségesnek ígérkező vállalkozások. Tóth Martin elmesélte, miért vágott bele mégis az utóbbiba.– Pólóinkat és sapkáinkat elsősorban raszta életfelfogásúak vásárolják, és hozzánk is közel áll ez a szemlélet, vagyis a Livity Warrior nem csupán üzleti vállalkozás. A grafikussal, Farkas Máté barátommal három éve kitaláltuk, hogy a márka ötödik születésnapján ellátogatunk Jamaicába – kezdte történetét a 21 éves nyíregyházi fiatalember.

– Kellett is ez a néhány év, hogy összegyűjtsük az utazáshoz szükséges összeget, aztán az idén februárban fizetés nélküli szabadságot vettünk ki, és az egész hónapot a Karib-tengeri szigeten töltöttük.

– Nem találomra választottuk az időpontot: február 6-a Bob Marley születésnapja, a reggae-hónap kezdete, amikor mindennap koncerteket, megemlékezéseket tartanak. Ahová csak tudtunk, elmentünk, találkoztunk Bob Marley feleségével és dalírójával is.

Jótékonysági falfestés

– A szervezésben sok segítséget kaptunk a jamaicai nagykövet fiától, de sajnos nem gondoltunk mindenre: a kingstoni repülőtéren lefoglalták azt a körülbelül kétszáz pólót, amit nem eladni, hanem osztogatni vittünk magunkkal. Persze érthető, hogy ezt senki nem hitte el, de azért rosszulesett kifizetni a vámot. Azután hamar megszabadultunk a készlettől; sok rászoruló kapott belőle, és büszkén mondhatom, hogy Bob Marley mind az öt zenész fia is Livity Warrior-pólót visel.

– Egy családnál laktunk, akik bevezettek a kultúrába és tradicionális ételeket készítettek nekünk. Az egyik legkellemesebb emlék egy túra, aminek a végén lovastul belegázoltunk a Karib-tengerbe.

– Az egy hónap alatt sorban tiszteletünket tettük a reggae veteránjainál. Egyikük, Chezidek arcképét felhasználtuk a termékeinkhez, ő azonban nem fogadott el jogdíjat. A legnagyobb kingstoni gettóban van a Help Jamaica Center, amely iskola utáni elfoglaltságot kínál a nehéz sorsú gyerekeknek, hogy távol tartsa őket a bűnözéstől. A graffitinek hagyománya van az országban, minden felületet kiszíneznek, gyakran művészi színvonalon; mi is festéket vettünk a jogdíjból, és kipingáltunk egy falat a gyerekekkel – részletezte Martin, hogy mihez kezdtek az ölükbe hullott pénzzel.

Meglepő hasonlóság

– Magyar szemmel Jamaica drága és szélsőséges ország. Két utcára laktunk a miniszterelnöktől, de ha a másik irányba indultunk, tíz perc séta után már a gettóban jártunk.

– Az emberek sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek, szívesen segítenek, ugyanakkor össze sem rezzennek, ha lövöldözést hallanak, ez annyira természetes arrafelé. A rendőröktől is inkább csak túlkapásokra, mintsem segítségre számíthatnak.

Tóth Martin

– Amikor hazaértem, új helyen, a volt Vörös Október Ruhagyárban álltam munkába. A nyíregyházi Huszártelepen úgy érzem magam, mintha haza sem jöttem volna Kingstonból, aminek a 80 százaléka reklámtáblákból épült nyomornegyed – mesélte végezetül a szabolcsi raszta, aki mindenképpen szeretne visszatérni a reggae hazájába.

Hoványi Péter

Béke, szeretet, kiegyensúlyozottság

Manapság divatos a raszta haj, és sokan szeretik a reggae-t is, de a rasztafári mozgalom ennél többről szól.

– Nálam is a zenével kezdődött minden. Boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam tőle, ezért mélyebbre ástam. Sokan vallásnak nevezik a mozgalmat, én inkább életfelfogásnak tekintem. Meghatározó az összetartozás érzése az ilyen felfogású emberek között, mindenhol a békét, a szeretetet, az egységet és a toleranciát képviselik. Jó hatással van a lelkemre, sokkal jobban tudom értékelni az élet minden apró örömét – összegezte Tóth Martin, miért csatlakozott a mozgalomhoz.








hirdetés