Álom az álomban

Valamikor kamaszkoromban volt hasonló élményben részem. Chilében a vébén (1962) vertük az angolokat (Albert Flóri cimbalomszögből lőtt második góljára emlékszem jól), majd elcsépeltük a bolgárokat, és sima nulla–nullát játszottunk Argentínával. Györke László jegyzete.

Aztán jött Latisev a csehszlovákok ellen: a mi gólunkat nem adta meg, mert akkoriban nemhogy góltechnológia nem volt, de gólbíró sem. Így a korabeli felvétel hiába bizonyította, hogy fél méterrel benn volt a fránya labda. Aztán Latisev megadott a cseheknek egy lesgólt. Éljen a szláv összetartás!
Ennyit a történelemről. Hanem ez az orosz bíró, a most zajló Európa-bajnokságon sem volt igazán korrekt az izlandiak ellen, de ezen a mai fiúknak sikerült felül­emelkedni. Én, mint szimpla szurkoló, azt tartom a mai fociválogatottunk legnagyobb erényének, hogy kegyetlen ellenszélben is hittek magukban, addig rohamoztak, míg meglett az eredménye. A portugálok elleni gála pedig már amolyan hab volt a tortán…

Soha nem fejeltem el, amikor végre közel fél évszázad után sikerült kijutni az Eb-re, megszólaltak a fanyalgók – mint mindig, ha sikert érnek el sportolóink –, hogy bizony jobb lenne itthon maradni, mert „pofozógép” leszünk. Hát nem lettünk! Sőt! Üzenem a kételkedőknek: ha már nem tudnak szurkolni a magyaroknak, legalább maradjanak csendben! Lehet, hogy vasárnap felébredek. Bár ez a belga csapat sem jobb, mint Ronaldóék. Bármi történjen is, a magyar csapat emelt fővel térhet haza. Ria, Ria!!!

Györke László








hirdetés