Aludni már van min…

A negyedikről kellett levinni a Napló egyik olvasója által felajánlott kanapét, de két fordulóban ez nem volt akadály Kelemen Gyulának és ismerősének. A háromgyermekes család hálóalkalmatosság terén így már nem szenved hiányt.

– A gyerekek egyik ágyát megmentettük a régi házunkból, egy másikat pedig kaptunk. Ennek a kanapénak mi vesszük majd hasznát – mondja Kelemen Gyula, miközben a belvárosi lakásból emelte ki társa segítségével a segítségként felajánlott, köszönettel fogadott, ágyneműtartós kanapét.

Vissza (egyelőre) nem

Ők voltak azok, akiknek a belvíz miatt már az elsők között el kellett hagyni kismacsi otthonukat, mert a vályogfalak megdőltek, a ház életveszélyessé vált. A Napló ezt követően indította el Segítünk!-elnevezésű akcióját, az olvasók segítségére számítva. Érkeztek felajánlások mind a Kelemen, mind az Aszalós, a másik nehéz helyzetbe került családnak. Kelemen Gyuláék annyiból kerültek még rosszabb helyzetbe, hogy nem tudtak visszamenni régi házukba, ők egy évre a Cívis Ház Rt. által biztosított, Szív utcai lakásba költöztek – itt volt szükségük némi bútorzatra.


Mások is ajánlkoztak

Többen odaadták volna még használaton kívüli tárgyaikat, de számuk –
ezúttal – soknak bizonyult. Legtöbben ágyakat kínáltak, például egyszemélyes,
ágyneműtartós heverőt, háromszemélyes, kihúzható kanapét, rekamiét, kiságyat,
de akadt, akinek a szekrénye vált elajándékozhatóvá. A két család – és
nevükben a Napló is – mindenkinek köszöni a felajánlásokat.

A helyet egyébként kezdik megszokni, belakni, a gyerekek is egész jól viselik a változásokat. Ők a Bolyai általános iskolába járnak, és mint Kelemen Gyula megjegyezte, úgy a szülők, mint a tantestület rendkívül segítőkészen viselkednek mindannyiukkal.








hirdetés