Amikor a kapásjelző ciripel

Vártás Dávid és a ponty
Vártás Dávid és a ponty
Nyírpazony – Az első időszakban a fenekezős készséget a testvére vagy a barátok dobták be.

A lemenő nap aranyló sugarai színezték be a tavat, a nádast. Békesség, csend honolt a tájon, tökéletes volt a nyugalom az elmúlt szombaton a Pazonyi Horgásztanya tavánál. A pillanat törtrésze alatt azonban hirtelen széttört ez az idilli varázs, hiszen ciripelni kezdett az elektromos kapásjelző. Kellemes „zene” volt ez a horgász fülének, hiszen mindig erre vár, amikor vízpartra megy.

Mint minden alkalommal, ha kapás van, valószínűleg most is megemelkedett az adrenalinszint, s addig nem is csökkent, amíg partot nem ért a megakasztott ponty. S lám, milyen a horgász sorsa: nem sokáig gyönyörködhetett a halban, a horog helyének a fertőtlenítése után a pontypaplanról már csusszantotta is vissza a vízbe a halat.

Húszévesen kezdte

Ismét a nyugalom vette át a hatalmat a tóparton, így jutott idő egy kis beszélgetésre a pátrohai Vártás Dáviddal, a ponty megfogójával. A legtöbb horgász azzal kezdi élete történetét, hogy már gyermekkorában elkötelezte magát a horgászattal. Dávid esetében ez nem így történt…

– Másfél éve, úgy húszéves koromban kezdtem el horgászni. A testvérem és a barátom, Szalonna Zoltán régóta horgásznak. Nagy nehezen rábeszéltek, hogy egyszer menjek ki velük. Kimentem, s megtetszett, azóta pedig nagyon meg is szerettem a horgászatot – elevenítette fel az élményeket Dávid. – Azonnal a fenekezős módszerrel kezdtem. Persze az első időszakban a készséget a tesómék dobták be a vízbe, én meg kihúztam a hallal, már ha volt rajta hal. Sokat vagyok a vízparton, nekem ez a kikapcsolódás a munka után. Szoktunk horgászni Oroson, Biriben, Őzetanyán és Tüskeváron is. A közelmúltban Oroson fogtam egy 14 kilós pontyot, de a legeredményesebb horgászat Őzetanyához kötődik. A négy nap alatt sok halat fogtunk, a legnagyobb egy 13,20 kilo­grammos amur volt.

Dávid szombaton nem egyedül horgászott, ismét vele volt a barátja, Szalonna Zoltán, s erre a mostani, 24 órás horgászatra elkísérte barátnője, a kisvárdai Herczeg Evelin is.

– Szeretem a vízpartot, a csend, a nyugalom jó kikapcsolódást jelent. Sokat dolgozunk, legalább ilyenkor is együtt vagyunk – mesélte Evelin. – Természetesen sokszor van úgy, hogy nem mehetek Dáviddal, de elengedem, hiszen tudom, jó helyen van, s tudom, hogy ez neki milyen örömet jelent. Sokat tanulok tőlük, olykor én is szoktam horgászni, sőt már én is fogtam nagyobb pontyokat.

Az eszmei értékük jelentős

Búcsúzásul Dávidot arról faggatom, nem bánja-e, hogy a kifogott halakat vissza kell engednie.
– Egyáltalán nem jelent ez gondot a számomra, nem bánkódom miatta. Ha el lehetne vinni, akkor sem vinném el. Az idő múlásával a halak is növekednek, egyre nagyobbak lesznek, a kapitális méretű halaknak pedig nem anyagi, hanem az eszmei értékük a jelentős.

KM-MML

Címkék: ,







hirdetés