Amikor a nyers hús volt a téma a Kossuth téren

Sok-sok év után találkoztak újra az egykori kollégák, és nem fogytak ki a történetekből
Sok-sok év után találkoztak újra az egykori kollégák, és nem fogytak ki a történetekből - © Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Történetek vendégre borított sörről és békákról a Tiszából – nyugdíjas vendéglátósok találkoztak.

Fénykorában több mint 1200 embernek adott munkát a megyében a Vendéglátóipari Vállalat, amelyből a rendszerváltás és a privatizáció után elfogytak a dolgozók, ahogy megszűnt maga a vállalat is. A pincérek, szakácsok, cukrászok szétszóródtak éttermekben, cukrászdákban, szállodákban, a korábbi szoros kapcsolatok lazábbá váltak, ritkultak a nagy találkozások.

Az állami vezetők alig várták, hogy a megyébe jöjjenek, mert itt végre házias ételeket is ehettek.” Galambvári Tibor

Az egymás iránti tisztelet és szeretet azonban nem szűnt meg – ennek ékes bizonyítéka volt az a találkozó, amit a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Nyíregyháza és Környéke Regionális Szervezete rendezett a napokban nyugdíjas kollégáinak. Szívből jöttek az ölelések, egymást érték a De jó, hogy látlak! felkiáltások, a jelenlévők pedig nem győztek mesélni. Olyannyira, hogy már régen befejeződött az esemény hivatalos része (és jöhetett volna a töltött káposzta), de mindig volt valaki, aki szeretett volna az élményeiről mesélni.

Versenyek, vacsoraestek

– Amikor 1980-ban elkezdtem dolgozni, nem gondoltam, hogy egyszer én leszek az, aki összehívhatom a nyugdíjas kollégákat – mondta Tóthné Medved Zsuzsanna, a szervezet regionális elnöke, aki azzal folytatta: ha újra születne, akkor is vendéglátós lenne.

– Ez egy őszinte, egymást segítő társaság, büszke vagyok rá, hogy ide tartozhatok – mondta és a feladataikról is beszélt. – Részt veszünk hazai és nemzetközi versenyeken, amelyeken a kollégák nagyszerű eredményeket érnek el, évek óta megszervezzük a mesterek vacsoraestjét, illetve a Gaál Ferenc terítési versenyt, mi felelünk a Tirpák fesztivál gasztronómiai kínálatáért is, és szorosan együttműködünk a megye képző intézményeivel is.

Galambvári Tibor egykori igazgató azokról a régi szép időkről beszélt, amikor a köz­étkeztetésben még naponta 50 ezer emberre főztek, amikor a Korona hotelben napi ezer adag étel készült, és amikor gáz híján Sóstón még olajjal fűtöttek és minden olajszagban úszott. Elmesélte, hogy annak idején az állami vezetők alig várták, hogy a megyébe jöjjenek, mert elegük volt a sok modern ételből, amit máshol kaptak, de itt végre házias ételeket, szabolcsi töltött káposztát is ehettek.

Berki Jenő volt pincér és üzletvezető is nagy lelkesedéssel beszélt a régi közös emlékekről, s hogy milyen nagyszerű emberektől tanulhatta meg a szakmát.

Ha újra születnék, akkor is vendéglátós lennék. Ez egy őszinte társaság, büszke vagyok rá, hogy ide tartozhatok.” Tóthné Medved Zsuzsanna

A szakma szigorú szabályai

Hosszú éveken át volt a szervezet regionális elnöke dr. Kovács Mihályné, aki azt mondta: hatalmas öröm, hogy pályája során nagyszerű szakemberekkel dolgozhatott együtt. Eredetileg nem vendéglátósnak készült, de ma már tudja, ennél jobban nem is alakulhatott volna az élete! Pedig a pályája finoman szólva sem úgy indult, ahogy tervezte.

– Amikor életemben először kellett felszolgálnom, nem tudtam, hogy mit melyik kezemben kell tartanom, így az egyik vendégre borítottam a sört. Annyira megijedtem, hogy kiszaladtam, de a főpincér, Kapta Jenő visszaküldött és másodjára már sikerült felszolgálnom az italt. Amikor mi kezdtünk dolgozni, még fontosak voltak a szakma szabályai, annyira, hogy az Omnia vezetője egész nap csak állt, és figyelt bennünket. És ha nem vittünk ki például cseppfogót, utánunk intett és vissza kellett mennünk érte. Egy biztos, mindent megtanultunk, amit erről a szakmáról tudni kell – mondta.

Még békát is lehetett enni

Németh János fél évszázadon át dolgozott a szakmában, a megyében dolgozó szakácsok nagy részét ő tanította meg az ízes fortélyokra. Ő honosította meg a hideg konyhát Nyíregyházán, a Tisza étterem kínálata pedig legendás volt: még békát is lehetett enni.

– Nálunk mindig volt valamilyen érdekesség! Volt olyan nap, amikor húsz kilogramm bélszínt adtunk el, emlékszem, a kedd volt a hurka-kolbász nap, szerdánként főztünk pacalt, amikor pedig először készítettünk tatár beef­steaket, a Kossuth téren arról beszéltek az emberek, hogy a Tiszában nyersen szolgálják fel a húst – mesélte Németh János, aki természetesen nyomon követi a gasztronómia változásait, figyeli a trendeket.

– A most dolgozó szakácsok és pincérek miatt sajnálom, hogy egyre kevesebben járnak étterembe, mintha háttérbe szorulnának a magyar ételek, a kollégák sikerei hallatán azonban nagyon büszke vagyok, látom, hogy a versenyekre készített tányérjaik valóságos műalkotások – mondta el lapunknak.

– SZA –








hirdetés