Amikor anyáznak is

Akt.:
Amikor anyáznak is
© Illusztráció: Racskó Tibor
Egy futballmeccs nem szabó-varró szakkör, ahol néma csendben gombolyítják a fonalat. Na jó, olykor közösen dalra fakadnak, és két keresztszem között némi pletyka is belefér. Koncz Tibor jegyzete.

Aki viszont kibattyog a focipályára, amióta világ a világ, tudja: hamar felmehet a pumpa. Nem a százhúsz per nyolcvanas vérnyomás dívik, az irgum-burgum helyett olykor anyáznak is. Ilyen ez a „popszakma”. Kivétel azért akad: a kilencvenes években a beregi falu csapatában egy pap is szerepelt, aminek jótékony hatásaként akkortájt ájtatos csöndben rúgták a labdát a fiúk. Az ellenben már szimpla szőrszálhasogatásnak tűnt, midőn a Nagyecsed–Ferencváros kupamérkőzés ellenőre a vendégtábor első vaskosabb kórusára azonmód kiakadt. „De durva” – körmölte máris. Felkészültségéről csak annyit, a körülötte állóktól kérdezte, hányadik percben is járunk…

Emlékszem, a régi szép időkben tizenötezer néző emlegette a nyíregyházi stadionban Kurmai sporttárs édesanyját, aki ettől nemigen zavartatta magát. A hurkásozásról, tirpákozásról pedig még szót sem ejtettünk. Egy fillér büntetést sem kapott a klub! Igaz, akadt egy hatalmas különbség. Akkor még volt foci az országban.

– Koncz Tibor –

Címkék: ,







hirdetés