Amikor jó

Hihetetlen, milyen kevés kell a tökéletességhez: végy egy kis napsütést, keverd
el a hűsítő úszóvízzel, hordozd végig tekinteted azokon a gyönyörűséges barna
testeken és érezd a vágyad.
Tóth Csaba Zsolt jegyzete.

Ott a strandon. Ott fülön lehet csípni az állandóan, mindenütt keresett
jót. Hihetetlen, milyen kevés kell a tökéletességhez: végy egy kis napsütést,
keverd el a hűsítő úszóvízzel, hordozd végig tekinteted azokon a gyönyörűséges
barna testeken és érezd a vágyad. Érezd, milyen jó élni az alkalommal, az eséllyel,
hogy végre tényleg jól legyél, és játssz: a napon a vízre szomjazz, a vízben
a napra áhítozz, hagyd, hogy elbűvöljön, hogy néha mégiscsak kerek a világ.
És ne érd be ennyivel: lassan, minden részletre, minden combon guruló vízcseppre,
minden mellen csillogó olajfényre figyelve sétálj el a medence mellett oda,
ahol másfajta örömök várnak – érezd a lángos illatát, a sült kolbász erejét,
a fagylalt édes csókját. Egy hideg sör, egy cigaretta, egy gyomorkordulás: Isten
most megsimogatott, érezd magad jól, gyermekem.

A sült hekket válaszd, kenyérrel, uborkával, lassan edd, puszta kézzel,
nagy műgonddal leválasztva a gerincről a halhúst, és közben nézz szét, elégedetten,
piciny mosollyal nyugtázva, hogy mégis jó ez az élet. Ahogy nyelsz, merevítsd
ki a képet, ha tudod: ne enged elszállni a pillanatot, időzz kicsit a hétköznapi
harmóniában. Az ízek, a hangok, a fények, az érintések ritkán állnak össze tökéletessé,
ám vedd észre, ha pontosan jó, ha minden olyan, amilyennek lennie kell. Jusson
eszedbe ez, most, hogy végre beleszippanthatsz a tavaszba.

Tóth Csaba Zsolt








hirdetés