Amit a tárogatóról tudni érdemes

Nagy Csaba, kezében a dupla náddal szerelt sípú történeti, a háta mögött pedig a szimpla nádas reform tárogatóval
Nagy Csaba, kezében a dupla náddal szerelt sípú történeti, a háta mögött pedig a szimpla nádas reform tárogatóval - © Fotó: Racskó Tibor
Nyíregyháza – Nagy Csaba tárogatóművész sok érdekességet megosztott a hangszer történetéből.


Sokan úgy tartják, akkor szép a tárogató, ha messziről szól. Való igaz, csöndes nyári éjszakákon kilométerekre elhallatszik a hangja, ha egy magaslati pontról megszólaltatják. Szinte beteríti a környezetét, és aki hallja, sokáig nem feledi az erejét. Például Panyola templomtornyában sokszor felharsant, és arrafelé máig úgy tartják, a felhangja még a patkányokat és egyéb rágcsálókat is elűzi a faluból. A hangszer története régi időkre nyúlik vissza, annak ellenére, hogy a fából készült, könnyen korhadó zeneszerszámból egyet se találtak az Árpád-kori sírokban, de leírásokban találkozunk velük. Szóltak is szakadatlan, egészen az Árpád-házi királyok kihalásáig, majd rövid kihagyás után az 1500-as években vették elő őket megint.

Ma már nem csupán harci hangszerként ismerjük: a török időkben például esküvők, sőt temetések alkalmával is előszeretettel használták. A magyar történeti tárogató neve mégis szinte összeforrott a Rákóczi-szabadságharc korszakával, akkoriban sok parancsot osztott az ágyúdörgések zaja mellett. Később aztán megreformálták a hangszert, ránézésre ugyan nagyon hasonlatos lett a klarinéthoz, de a hangszíne azétól eltér.

Külföldön is csodálják

A technikai nehézségei pedig az oboához állnak közel. Amíg a történeti tárogató sípja dupla náddal készült, addig a reform tárogató már csak szimplával, ezért is csalogatható belőle lágyabb, kellemesebb hangszín. A hangszert külföldön is sokfelé csodálják, egy amerikai zenész például egyenesen ráíratta a lemezének borítójára, hogy a magyarok legyenek büszkék erre a szép hangú hangszerükre. Akadt olyan neves szaxofonos is, aki kijelentette: ha hamarabb megismeri a tárogatót, szaxofonhoz többé nem nyúlt volna.

Ma már minden valamirevaló népzenei együttesnél felfedezhető a tárogató, az egyik legjobb ilyen zenész a Csík Zenekar nyíregyházi muzsikása, Makó Péter. A tárogató hangja leginkább az énekhangéhoz közelít, és a csak magyarul értelmezhető nevében – ide értve a szíveket kitáró „tara-tara” szignálszerű hangzását is – a magyar néplélek kitárulkozása szint­úgy benne foglaltatik.

MJ








hirdetés