“Apukám három hónapon át nem fogott velem kezet, miután patológus lettem”

Akt.:
Haklik Melinda autókat szerel, szabadidejében pedig önkéntes tűzoltó
Haklik Melinda autókat szerel, szabadidejében pedig önkéntes tűzoltó - © Fotó: KM
Nyíregyháza – Hentes, autószerelő és önkéntes tűzoltó, patológus, kézilabda-játékvezető: nem nőies szakmák. Vagy mégis? Ki kell ábrándítanom mindenkit: a közhiedelemmel ellentétben nagyon sok a női patológus – fogalmazott dr. Francz Mónika patológus és citopatológus szakorvos.

„A hullák világába menekült” a lánya

– Apukám három hónapon át nem fogott velem kezet, amikor elhelyezkedtem a kórházban. Amikor aztán leültünk, hogy megbeszéljük, mi a baj, elmondta: kétségbeesett és elkeseredett, mert az ő nagyon okos lánya a „hullák világába menekül”, ahol már semmiért nem kell felelősséget vállalni. Ekkor értettem meg, mennyire nem ismerik az emberek a patológus munkáját. Elmagyaráztam édesapámnak, milyen komoly döntéseket kell meghoznom nap mint nap, hogy attól függ a műtőasztalon fekvő beteg további élete, mit mondok öt perc alatt a szövettani mintájáról. És hogy ez akár húsz év múlva is a fejemre olvasható, hiszen a metszeteket bárki bármikor előveheti – árulta el dr. Francz Mónika, aki szerint patológus nem lesz valakiből, hanem marad. Ez azt jelenti, hogy aki eleinte valamilyen életkörülmény miatt erre a pályára kényszerül, később rádöbben, milyen gyönyörű, izgalmas és megunhatatlan ez a szakma.

Aki betér a Búza téri piaccsarnokba, a Szentmiklóssy Húsbolt pultja mögött olyan hölgyet pillanthat meg immár tizenkét esztendeje, aki húsbavágó pillanatokat szerezhet a vásárlóknak. Szokatlan ugyanis, hogy egy nő otthonosan mozog a csülkök, a karajok, a pacalok, a mellek, a combok, az inak és a porcogók világában. Roppant érdekes, hogy több mint három évtizede szeli, nyesi, darabolja a húsokat angyali nyugalommal. S a belsőségek környezetében minden vevőhöz van kedves, bensőséges szava, velős gondolata.

Prágai gyakorlat

– Tulajdonképpen én élelmiszer-eladó vagyok alapból. A Prága utcán szereztem gyakorlatot ahhoz, hogy a húspult mögött is feltaláljam magamat. Úgy gondoltam, hogy nem lehet ez nagy ördöngősség. Aztán szép lassan beletanultam – vágott a közepébe Jakab Jánosné, lánykori nevén Császár Katalin, aki kevesebb időt tölt manapság a császárszalonnák közelében, mint a csirkék, a kacsák, a libák és a pulykák világában. Zömmel a szárnyasok tartoznak hozzá, de a kolléga épp nincs a sertésáruknál, átveszi a stafétabotot, azaz a bárdot, majd lesújt. – Az én életformám eléggé speciális: hajnali fél négykor kelek, hatkor nyitunk, de előtte már a pultot rendbe kell tenni. Ha otthon, Kemecsén disznóvágás van, nem esek kétségbe, kiveszem a részemet a munkából. Természetesen ezalatt nem azt értem, hogy vállalom a böllér szerepét, de nem lehet kibújni a hentes bőréből. Egyébként a kertes ház körül bőven van teendő. Ha pedig ki akarok kapcsolódni, akkor a halakat választom, mivel szeretek horgászni, a tévében a sportközvetítésekért rajongok, azon belül a kézilabda köt le a leginkább.

Nem mindennapos

Haklik Melindának szintén nem mindennapi foglalkozása van. A hölgy autószerelő, a szabadidejében pedig önkéntes tűzoltó.

Traktort vezetett

– Valójában mindig afféle fiús lány voltam, s ha csak tehettem, a fiúkkal lógtam. A szüleim mezőgazdasággal foglalkoznak, s én már 8 éves koromban traktort vezettem. Amikor a férfiak kezébe adogattam a szerelőkulcsokat, tetszett, hogy könyékig olajosak. Időnként én is bemázoltam a kezemet, hogy olyan legyek, mint ők. Később már magam is meg tudtam bütykölni a motort, s szinte adta magát az ötlet, elmehetnék autószerelőnek, mivel nem bírnék egy irodában, a négy fal között kell senyvedni.

Persze egy nőtől dupla annyit várnak el, mint egy férfitól. Kezdetben munkám se lett volna, ha két év után egy jó barátom el nem hív dolgozni egy BMW szalonba. Gyorsan beilleszkedtem, bár általában mindenki meghökken, amikor meglát, van, aki még az autója kulcsát is vonakodva adja át. A bizalomért gyakorlatilag naponta meg kell küzdenem. Ettől is viccesebb, amikor egy-egy üzletben a nők a kezemet bámulják. A kenőcs ugyanis soha nem szedhető le az ujjainkról 100 százalékban, s ezt azonnal kiszúrják. A férfiaknak inkább tetszik, s engem se zavar, büszke vagyok rá, hogy egy férfias pályán helyt tudok állni.

Súlyos baleset

– A tűzoltó munkára önként jelentkeztem. Egy másik lánnyal vizsgáltam együtt, s kezdetben rádióm is volt, ami annak jár, aki gyakran bevethető. Ma már nincs meg, mivel kevesebb a szabadidőm, ráadásul tavaly nyáron volt egy súlyos motorbalesetem is, s azóta nem hívtak, hagyták, hogy összeszedjem magam.

– A beleset egyébként nem vette el a kedvemet, nemrég újra felültem a motorra, s áprilisban drift szakágban egy autóversenyen is indulni fogok. A legjobban az mulattat, ha a férfi tűzoltó kollégáknak csak később esik le, hogy nő vagyok, s férfiként kezelnek. A tűzoltó felszerelésben ugyanis első ránézésre mindenki egyforma.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország március 8-i számában és a kelet.hu-n.

Címkék: , , ,







hirdetés