Arad

Arad
Egy nagyszerű, bár rövid korszak gyászos végét jelzi e dátum, október 6-a, amikor a negyvennyolcas szabadságharc leverését követő véres megtorlással az osztrákok (és az oroszok) azt akarták elődeink agyába vésni: ne nagyon ugráljatok, mert ti itt, Európában csak cselédek lehettek. Györke László jegyzete.

A szabadságot nem adják ingyen, annak kivívása bizony véráldozattal jár. Nem is kevéssel.

Talán nem haszontalan elismételni újra és újra a vértanúk nevét: golyó által halt meg reggel fél hatkor Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok, Schweidel József tábornok. Kötél általi halállal halt meg reggel hat óra után Poeltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Knezich Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok, Vécsey Károly tábornok. Három vértanút – Ormai Norbert, Kazinczy Lajos ezredest, Ludwig Hauk alezredest – később végezték ki: előbbi kettőt 1849. október 25-én, utóbbit pedig 1850. február 19-én. Lenkey János honvéd vezérőrnagy pedig az aradi várbörtönben megtébolyult, majd ott is halt meg.

Persze, a véres leszámolásnak még ennél sokkal több áldozata volt összességében, de október 6-án értük szól a harang. Azokért, akik nem mérlegeltek, amikor egy igaz ügy, egy elnyomott nemzet ügye mellé álltak akár németként, vagy éppen lengyelként, hanem cselekedtek hitük és meggyőződésük szerint.

Emlékük örökre egybeforrt a XIX. század legnagyszerűbb eseményével, a magyar szabadságharccal.

Györke László








hirdetés