Ariadné erős fonala

Száraz Ancsa
Száraz Ancsa
A költészet napján rendezett szavalóversenyeken József Attila, Ady Endre és Radnóti Miklós sorai hangzanak el leggyakrabban, s óriási kérdés, évizedek múltán bővülhet-e a nagy magyar költők köre? Hogy a kortárs alkotók lesznek-e egyszer nagy klasszikusok, rajtunk is múlik. Száraz Ancsa jegyzete

Ahhoz, hogy például Varró Dánielt Arany Jánossal, Grecsó Krisztiánt Vörösmartyval, Tóth Krisztinát pedig Nemes Nagy Ágnessel említse majd egy lapon a közvélemény és az irodalomtudomány, mi is kellünk. Mi, az olvasók, akik nem sajnáljuk az időt és a pénzt arra, hogy verseskötetet vegyünk, hogy esténként verseket olvassunk. Ha utóbbinak híján vagyunk, irány a könyvtár, ha előbbinek is: csaljunk egy kicsit! Csenjük el onnan, ahová talán több jut, mint kellene.

Ha a tévénézéssel töltött idő – ez a magyarok esetében napi 5 (!) óra – töredékét töltenénk csak kezünkben egy Pilinszky-, Garai vagy Kosztolányi-kötettel, megspórolhatnánk magunknak jó néhány horrorhíradót, IQ-gyilkos valóságshow-t és népbutító szappanoperát. S kapnánk helyette nyelvi leleményt, remek rímeket, kíméletlen őszinteséget, erős kapcsokat. Ariadné fonalát, mely biztosan vezet, melyre számíthatunk gond-bajokban.

Hogy ez mind nem fontos? Lehet. Ami viszont biztos: néhány sor is elég ahhoz, hogy más színben lássuk a világot. Kezdhetünk is a Négysorossal.

–  Száraz Ancsa –








hirdetés