Átjáróház

Átjáróház
© fotó: europe.newsweek.com
Most nem a valaha két utcát összekötő pesti vagy vidéki nagyvárosi kereskedőházakról szeretnék itt szólni, hanem magáról a hazánkról, amely az utóbbi időben kezd hasonlítani az átjáróházakra. Angyal Sándor jegyzete.

Kihasználva az EU adta lehetőséget, messze délről, az iszlám által uralt területekről tengeren és szárazföldön ezrek, tízezrek indulnak a jobb élet és a biztonság reményében Európa irányába. A legtöbben hazánkba, hogy menekültstátuszt vagy az EU-országokban ismert szabad mozgást megszerezzék. Ráadásul bennünket lassan két irányból is érintenek a modern népvándorlás hatásai, mert akik bejöttek, azok várhatóan – a más országokból történő kiutasítást követően – rajtunk keresztül mennek majd vissza oda, ahonnan elindultak, pedig náluk sem kellett mindenütt állandó rettegésben élni.

Megértem én a baráti gesztust Szerbiával, de megértem a határ menti kerítést és az őrizet szigorítását is, hiszen van nekünk itthon is elég gondunk: képtelenek vagyunk a Szerbián átengedett újabb többezres menekült gondját a nyakunkba venni. Az EU megígért támogatása pillanatnyi segítség, de mi lesz utána, ha elfogy a keret? Aztán jobban örülnék, ha a menekülőket valósággal kifosztó „taxisok” példás büntetésben részesülnének, miközben a migránsok titkos és kétes fuvarozásából gazdagodnak. Tisztázni kellene a szerb rendőrséggel is, miért mutatják a legközelebbi utat a menekülőknek hazánk irányába.

Többet vártam a két ország kormányának a tárgyalásától: tiszta, egyértelmű közös lépést a határzóna átlépésének szigorításáról. Vagyunk jó néhányan, akik sajnáljuk a valóban nehéz helyzetben lévő érkezőket, de kevésnek tartjuk az EU részvétét, hogy ez a népvándorlás Magyarországot érinti a legérzékenyebben. S vajon mi lesz még holnap és holnapután?

Angyal Sándor








hirdetés