Átmeneti mankót nyújt

Vannak, akik a szerencsejátéktól függnek, mások a szerencsejátékosoktól
Vannak, akik a szerencsejátéktól függnek, mások a szerencsejátékosoktól - © Illusztráció: Dreamstime
Nyíregyháza – Tudatmódosítószer: nem szabad túlzásba vinni és nem szabad rászokni.

– Van egy vállalkozó páciensem, akinek öt telefonja van, még este is ügyeket intéz, de szerek nélkül már elaludni sem képes. El kell döntenie, hogy mi a fontosabb, az élete vagy a munkája! Egy biztos, a szer nem hosszútávú megoldás – mondta Szemelyácz János addiktológus, pszichoterapeuta, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke a Jósa András Múzeumban rendezett konferencián, ahol előadásában azt boncolgatta, hogy függenek össze a tudatmódosítók és a személyiségzavar.

Okosan kell használni

– Hosszú ideje vizsgált kérdés, hogy mi határozza meg, miként viselkedünk egy-egy szituációban, és az is, mi köze van ehhez a pszichológiának, azaz: mit tesznek velünk a szerek. Azért lehetetlen ez utóbbira válaszolni, mert van olyan idegsejtünk, amihez 100 ezer (!) másik kapcsolódik, és ha csak egyetlenegyet is valamilyen hatás ér, az már módosítja a sejt tulajdonságait. Emiatt annyiféle variációs lehetőség létezik, hogy kiszámíthatatlanok a következmények. Emiatt nem mondhatok mást: óvatosan a szerekkel! Okosan lehet használni őket, de csak átmeneti mankóként, amíg működőképes állapotba hozza azt, akinek erre szüksége van. Ami fontos: nem szabad túlzásba vinni és nem szabad rajta „felejtődni” – mondta a szakember, aki arról is beszélt, hogy érdemes megvizsgálni a keresztaddikciókat is.

Mindent vagy semmit

– A három legnagyobb csoportot a hedonisták, az önmagukat hitegetők és a kapcsolatfüggők alkotják. Az elsőbe azok tartoznak, akik kémiai szerektől, szerencsejátéktól vagy pornótól függenek, a másodikba a kockázatkeresőket, a testépítőket, az egészséges táplálkozást vagy az edzést túlzásba vivőket, az evészavarosokat, a munka- és vásárlásfüggőket soroljuk, a harmadikba pedig azokat, akik esetében a függőség tárgya nem az alkohol, hanem az alkoholista. A hedonisták mindent vagy semmit elven élnek, számukra egy pohár ital sok, egy vödörnyi viszont kevés, hiszen az az egy indítja be a folyamatot, ami aztán megállíthatatlanná válik.

Van, amikor hasznos

– Az okok mögött genetikai/biológiai, pszichológiai vagy szociológiai okok is állhatnak, és amikor az életvezetési gondok felmerülnek, beindul az énvédelem, jönnek a szerek: a nyugtatók, altatók, a fájdalomcsillapítók (ezek egyre nagyobb problémát okoznak), a serkentők, az antiparkinson-szerek, az antipszichotikumok vagy a pszichodelikumok. Vannak helyzetek, amikor ezek hasznosak. Amikor például a Charlie Hebdo szerkesztőségét megtámadták, és az elkövetők menekültek, azért, hogy napokon át fenn tudjanak maradni, a francia kommandósok amfetamint fogyasztottak, az MDMA nevű szerrel pedig (kizárólag terápiás beszélgetéssel együtt) posz­tra­umás stresszben szenvedő katonákat gyógyítanak. A Parkinson-kóros férfiakat azért szerették a feleségeik, mert jámbor, békés emberek – voltak, amíg el nem kezdték szedni a dopamaninszint növekedését eredményező gyógyszert, amitől megváltozott a személyiségük. A szerek miatt sokan azt érzik, hogy rátalálnak életük másfajta értelmére, és másképpen látják a világot, mint korábban, de egy idő után jön az önkontrollhiány, az uralkodási vágy, az érzelmi és indulati zavar, a féktelen gyönyörkeresés.

– És hogy hogyan vezet az út felfelé? A tagadás után be kell ismerni a folyamatos veszteséget, a kontrolláltság illúzióját. A gyász és a jóvátétel után következik a kapcsolatok stabilabbá tétele, a szabadidő hasznos eltöltése, új értékrendszer kialakítása, de ahhoz, hogy ne következzen be visszaesés, szükség van a szociális rendszerek és a környezet pozitív visszajelzésére is – mondta Szemelyácz János.

SZA








hirdetés