Avantgárddá tették Tolsztojt a Miskolci Nemzeti Színházban

Avantgárddá tették Tolsztojt a Miskolci Nemzeti Színházban
Miskolc – Sok újat adott nekem, szinte avantgárddá tette Tolsztoj művét: többek között így méltatta Mark Rozovszkij a Legenda a lóról című darabot előadás után a színészbüfében.   Rozovszkíjról és a Legenda a lóról miskolci szereposztása  Mark Rozovszkij 2008.03.05.

Tényleg tetszett neki, lelkesen tapsolt, nevetett (tanúsíthatjuk), holott egy szót sem érthetett a szövegből.
A világhírű színész, rendező, forgatókönyvíró Moszkvából érkezett Miskolcra, hogy megnézze az általa, Tolsztoj novellájából írt darabot.

ÉM: A színház meghívására érkezett Miskolcra. Máshol is látta már a darabját?Mark Rozovszkij: Még a Szovjetunióban éltünk, amikor színpadra állítottam, akkor még nem lehetett utazni, így hiába volt nagy sikere, nem sok előadást láthattam. Magyarországon viszont hármat is megnézhettem, és mindhárommal nagy szerencsém volt. Az elsőt Szolnokon láttam még a hetvenes években, nagyon tetszett. Egészen más volt, mind a későbbi, a vígszínházbeli, az is erős darab volt. A harmadik a miskolci: nagyon különleges, sok új gondolatot is ébresztett bennem.

ÉM: Miben volt az ön számára új?

Mark Rozovszkij: A rendezője, Krámer György, koreográfus, és ez a tény magáért beszél. Emiatt lett a darab avantgárd is. Legérdekesebb benne a díszlettervezés, olyan a színpad, mint egy cirkuszi manézs. A padlóban fémdarab, mely felerősíti a lovakat játszó táncosok erős dobbantásait, ezzel teljesen más karaktert kap a játék a korábban látott előadásokénál. Ami megdöbbentett még, hogy Krámer mennyire, nagyon érzi Tolsztojt. Pedig nehezen érthető, külön könyv kell hozzá – de ő megértette. És hogy ugyanúgy érzi, ahogy én. Sok színházban úgy játsszák ezt a darabot, mint egy ló történetét. Miskolcon, és szerintem ez a lényeg, úgy, hogy ez az ember és a ló története. A főszereplő Hunyadkürti István is zseniális, néha ló, néha ember, és olyan finom, leheletnyi az átmenet a kettő ábrázolása között, hogy szinte nem is érezni. Nagyon helyes az a rendezői megoldás is, hogy az állat lett szinte emberré, az ember állattá az előadás végére.

ÉM: A darab TolsztojHolsztomer című novellájából íródott. Hogyan született meg az előadás – egy musical – annak idején?

Mark Rozovszkij: Nehéz válaszolni: az ötletek váratlanul jönnek. Gyerekként olvastam a művet, tetszett is, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer meg fogom rendezni, színpadra fogom állítani, dalokat fogok hozzá írni. Volt egy jó színész a színházamban, neki kerestem szerepet. Olyat, ami pantominszerűen is előadható. Így találtam erre a novellára.

ÉM: A Legenda a lóról darabot Amerikában, a Broadwayen is bemutatták. Mit tud róla, ott milyen volt az előadás?

Mark Rozovszkij: Sajnos nem láthattam. De látták barátaim, akik azt mondták, valami hasonló volt, de jóval könnyedebb. A zene ugyanaz, csak nagyobb hangsúlyt kapott, ehhez joguk van a rendezőknek, nyilván azt akarták, hogy az előadás megfeleljen az amerikai nézők igényeinek. Húsz amerikai színház is játszotta. Olyannyira nagy siker volt, hogy 1979-ben megjelent egy könyv a legjobb amerikai előadásokról, és az én darabom szövege is benne volt.

ÉM: Az előadás a szabadság, a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás kérdését járja körbe. Hogyan fogadták ezt 30 évvel ezelőtt a Szovjetunióban? Az akkori rendszer nem arról volt híres, hogy az emberi érzésekkel – főleg ezekkel – foglalkozzon…

Mark Rozovszkij: A közönség nagyon szerette, hatalmas siker volt, amikor játszottuk, sok-sok színházban rendeztem meg. A kritikusok persze megtaláltak, de inkább azt firtatták, hogy szabad-e klasszikus műből musicalt írni, saját gondolatokat beleszőni. Végül arra jutottak, hogy benne van minden, ami Tolsztoj. Egyébként én is fontosnak tartom megjegyezni, a sikert nem magamnak tulajdonítom, hanem Tolsztojnak. Az ő témája örök.








hirdetés