Avatás, választás, szentelés

A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe
A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe
Nyíregyháza – A vallásban rejlő pünkösdi ünnepkör misztikumát mindig „megfűszerezte” a tavaszi varázslat.

Az élet öröme, a megújulás mámora a néprajzkutatók figyelmét már régen felkeltette. Megyénk keleti részén, a szatmári Kispaládon 1935-ben Lajtha László kutatónak egy 73 éves gazda mesélt a helyi pünkösdi szokásokról. Elmondása szerint ez a férfiak ünnepe volt. Az első nap estéjén a falu határában kezdődött a legényavatás rituáléja, amely során többek között csalánnal is megcsapkodták az ifjakat. A férfivá avatott legények visszamentek a faluba, és az éj leple alatt virágot gyűjtöttek a kiskertekből, s ezekből koszorúkat és bokrétákat kötöttek. Másnap reggel elindult a faluba a felvirágozott menet: elől a lovasok, utána a lovasszekerek, majd az ökrös fogatok, amelyeken elöl az öregek, hátrébb a fiatalok ültek.

A felvonulás minden tagja – legyen az ember vagy állat – virágokkal volt feldíszítve: a férfiak kalapján bokréta, a lovak mindegyikén virágfüzérek, az ökrök szarvai között koszorúk voltak. Miután így, nagy büszkén kétszer-háromszor végigjárták a falut, a menet a kocsmánál ért véget, ahol estig tartott a nagy mulatság.

Ha megyénk északi, beregi részére tekintünk, Lónyán találunk pünkösdi szokásokat. Babus Jolán jegyzetei szerint – ami 1976-ban látott napvilágot – hagyomány volt ezen az ünnepen a napjainkban is ismertebb pünkösdi királyné választás. A 12–15 éves lányok maguk között jelölték ki a királynét, akinek a házához lisztet, csirkét, sonkát vittek, majd nagy sütés-főzést rendeztek.

Mindkét nap délutánján a leánycsapat élén vonult fel a fehér ruhába öltöztetett, mezei virágokból font koszorúval feldíszített királyné, akinek a kezében természetesen piros pünkösdi rózsa volt. Hol a lányok énekeltek, hol az a fiúcsapat, amely végigkísérte a lányokat a hosszú utcákon. A házak előtti lócákon a falu apraja-nagyja kint ült, és csodálták a fiatalok vidám, bájos játékát. Amikor a falut végigjárták, visszatértek a királyné házához, ahol egész délután falatoztak és napnyugtáig táncoltak.

Különleges szokások

Végezetül Nyíregyházától délre, a nyírségi Biriben is akadhatunk különleges pünkösdi szokásokra, amelyekről 2011-ben Ratkó Lujza néprajzkutató adott számot. Biriben a pünkösdi szokások egy része a templomhoz kapcsolódott.

Az ünnep napján nagy tölgyfaágakat vittek a templomba és virágszirmokkal, kakukkfűvel szórták tele a padlót. A mise után a díszítés egy részéből vittek haza magukkal a falu lakói. A kis gallyaknak, a tölgyfaleveleknek a hit szerint védelmező ereje volt, hatott a vihar, a jégverés, a termést dézsmáló kártevők ellen. Előfordult, hogy a lányok a templomi díszítést utánozva otthon a szobát is feldíszítették. Ugyanakkor ezen a napon nem feledkeztek meg a falu pásztorairól sem, hiszen plusz fizetséget és finom ételeket vittek ki nekik a legelőkre, mivel nemcsak hétköznap, hanem ünnepnapokon is ellátták az állatokat.

A megye ezen három „szegletéből” felsorakoztatott pünkösdi hagyományokat már régen nem gyakorolják. A falvak mostani lakói nem ismerik teljes egészében a múlt e varázslatos részét, a fiatalok már nem nevelődnek bele, a tudás már nem száll „apáról fiára”.

Éppen ezért fontos, hogy a múzeumok, a néptáncegyüttesek éltetik e szokások egyes részeit, így azok, ennek köszönhetően nem merülnek teljesen a feledés homályába. Külön becsülendő, hogy a fiatalok a hagyományok olyan értékeit tartják fenn, amelyekre büszkék lehetünk, hiszen elmondhatjuk, hogy mindegyik egy kicsit a miénk is.

– Rózsáné Bóna Bernadett, a Szellemi Kulturális Örökség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakmai referense –








hirdetés