Az a hideg, esős május

Az a hideg, esős május
© Illusztráció: getty images
A májusi eső aranyat ér – tartja a népi bölcsesség. Ez különösen igaz az idén az ország keleti fertályán, hiszen az elmúlt két évben ugyancsak szűken szabták az égi áldást mifelénk. Na, de végre esett, a folyók is, meg néhány korábban kiszáradt tározó is megtelt, megteltek vízzel. Györke László jegyzete.

Ha nem is színig, de legalább nem száraz kóró éktelenkedik a tavak (mint a Rétközi-tó) fenekén. Igaz, annak senki sem örül, sem a gazda, sem az átlag civil, hogy hideg ez a május. Meg még fagyos is. De ha nem is fagy, a hideg éjszakák akkor sem tesznek jót se növénynek, se embernek, se jószágnak.
Hanem még a májusi eső sem áldás, ha túl sok van belőle. Mint negyvenhat évvel ezelőtt. Akkor bizony nem örültek a májusi áldásnak az emberek. Ki ne emlékezne rá, mekkora pusztítást okozott a megye szatmári térségében elsősorban a megzabolázhatatlan Szamos, mely Tunyogmatolcsnál és Nábrádnál két helyen is átszakította a gátat. Jobbra is, balra is. De jött a víz Erdély felől is az országhatáron át. Félelmetes adatok: negyven településen ötezer épület semmisült meg szinte egyik napról a másikra. Még Fehérgyarmaton is csónakkal közlekedtek, mint Velencében. Nagygéc teljesen lakatlanná vált… Bár nem kerek évforduló, de emlékezni kell rá, hiszen folyóink azóta is időről időre figyelmeztetnek – lásd: a 2001-es tarpai gátszakadás –, nincs garancia arra, hogy nem következik be bármikor egy újabb katasztrófa. Fel kell tehát készülni a természet meg-megújuló támadásaira.

Györke László








hirdetés