Az ablakon át repült az orosz tankönyv

Lelkesen, boldogan, szabadon – felvonulás Budapesten
Lelkesen, boldogan, szabadon – felvonulás Budapesten
Nyíregyháza, Nagykőrös, Varsó – Lincselésre készültek a felbőszült, részeg nemzetőrdiákok.

A Kelet-Magyarország egykori munkatársa, a ma Varsóban élő Szilágyi Szabolcs is felidézte az 56-os élményeit:

A pesti diákok 16 pontja

„Elsős gimnazista voltam. Csütörtök, október 25. A szünetben hallottuk, hogy orosz helyett németórák lesznek. Egy-két társunk az emeleti ablakon át kihajigálta a lapokra tépett orosz tankönyvet.

A pártbizottság épületéhez küldöttség vonult. A pesti diákok 16 pontját akarták átadni a városi párttitkárnak. Nem fogadták őket, az épületből lövés dördült. A golyó halálra sebezte negyedikes társunkat, Barta Margitkát.

Édesapámat már az első forgószél lesöpörte a gimnázium igazgatói székről. Az Arany János-kultusz szolgálata és diákjainak szeretete kötötte oda. De a forradalmak sietnek, nem mérlegelnek egyéni igazságokat. Kora este lakásunk utcára néző ablakán kocogtatást hallottunk. Édesanyám eloltotta a lámpát, keskeny rést nyitott, majd megkönnyebbülten mondta: „Páhán Pista!” Apám barátja, a fizikatanár kopogtatott. Kérte édesapámat, vegyen fel meleg ruhát, készítsük elő a paplant vagy dunyhát. A tanár úr a háború előtt a Horthy-hadsereg tisztje volt, tudta, mit tesz. Talicskán, ágyneműbe rejtve vitte el édesapámat – akiben ő nemcsak baloldaliságában is humánus igazgatót, hanem a barátját is tisztelte – a szomszédos utcán lévő házukba. A felbőszült, részeg nemzetőrdiákok lincselésre készülődő maroknyi csapata egy órás keresgélés után lemondott az akasztásról, miután Pista bácsi közölte velük, hogy látta, amint a diri az állomásra ment.

Egy novemberi hajnalban erősödő morajlás ébresztett bennünket. Szovjet tankok voltak. Édesapám kijelentette: „Megmenekültünk. De én az Arany János Gimnázium igazgatói székébe soha többé nem akarok beülni… Végre tanítani fogok…” Amint a sztrájkok elültével újraindult az élet, tanár barátai ellenkezésével és megyei főnökeivel szembeszegülve kérelmezte áthelyezését Nyíregyházára, szeretett szűkebb hazájába, Szabolcsba.”

Egy közös hősi emlékmű…

„Ellenforradalom? Ma, 60 év múltán vallom, hogy 1956. október 23-án jogos lázadás, forradalom tört ki, de a felfegyverzett emberek soraiban bűnözők is voltak. Tombolt a gyűlölet, terror uralta Budapestet. Naiv utópia, de vallom: egy-két nemzedékváltás és 1956 minden (!) áldozata le nem dönthető, közös hősi emlékművet kap. Honfitársainkat, utódainkat az évforduló nem osztja két egymásnak feszülő táborra. Meggyőződésem támasza az igazság regénye. (Asperján Görgy: Csapataink harcban állnak”).








hirdetés