„Az abszolút nőiesség, az emberi kapcsolatok, tehát maga az élet, ami kifejezetten érdekel”

Zséda a nőiesség megtestesítője, akit gyakran láthatunk mosolyogni
Zséda a nőiesség megtestesítője, akit gyakran láthatunk mosolyogni - © Fotó: Schumy Csaba
Nyíregyháza – A közelmúltban rendezték meg a megyeszékhelyen a ralibajnokság záró futamát, amely fenekestül felforgatta a nyíregyházi lakosok életét. Aki elég szemfüles volt, a rajtra visszafogott lóerőkkel várakozó, fel-felhör­dülő verseny­autók mellett hazánk egyik legismertebb énekesnőjével is összefuthatott. Zsédenyi Adrienn, azaz Zséda, az elektromobilitás nagyköveteként érkezett a magyar bajnokság utolsó futamára. Interjú.

Mit jelent az elektromobilitás nagykövetének lenni?

– Számomra egy teljes szemléletváltást jelent, hogy immár több mint fél éve egy elektromos autóval közlekedek. A környezetvédelem mindig is fontos volt számomra, ezzel a praktikus életformával járó dolgok pedig nagyon közel állnak hozzám. A parkolástól a töltésig számos előnye van ezeknek az autóknak, így mindenkinek csak ajánlani tudom. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője és Szujó Zoltán újságíró és sportriporter szintén az elektromobilitás ügye mellé álltak. Boldog vagyok, hogy én is a ré­szese lehetek ennek, hiszen mindennap ezt a járművet használom, így elkerülöm a szennyezőanyagok kibocsátását a városi környezetbe. Ennél menőbbet el sem tudok képzelni.

Milyen típusú kampányokban szerepelt korábban?

– Régebben az emlőrák elleni küzdelemben vettem részt nagyon sokáig, továbbá éveken keresztül egy ismert kozmetikai cég arca is voltam, de a kör­nyezetvédelemben sem ez az első megmozdulásom. Saját kezdeményezésem – amit nem felkérésre, hanem belső indíttatásból kezdtem el –, a családon belüli erőszakra hívja fel a figyelmet, aminek a hivatalos megnevezése jelenleg a kapcsolati erőszak. Az ajtók mögött című számom az olyan nőkért és gyerekekért íródott, akik nap mint nap elszenvedik ezt a szörnyűséget. Újra és újra emlékeztetni szeretném az embereket, hogy nem kell eltűrniük az erőszakot, és bármikor kérhetnek segítséget.

A dalai középpontjában rendszerint a szerelem áll. Milyen emberi érzésekről énekel még szívesen?

– Az abszolút első a nőiesség, az emberi lét, az emberi kapcsolatok, tehát maga az élet az, ami engem leg­inkább foglalkoztat. Ezen belül is szívesen énekelek a megtalált és az elvesztett szerelemről, az olyan egyetemes érzelmekről, amelyek észrevétlenül megbújnak a hétköznapjainkban. Hiszem, hogy a zene képes változást előidézni a gondolkodásunkban, a hangulatainkban, és egy korszak lenyomata lehet. Olyan emlékképek kötődnek hozzá, amiket örökre magunkkal viszünk és egyből felidézünk, ha meghalljuk az adott dallamot.

A családjában és a távolabbi rokonságában sem volt zenész. Az ön életébe hogyan és mikor lépett be a zene?

– Egészen kicsi koromtól kezdve tanultam zenét és hét évig hegedültem. Való igaz, hogy zenész nem volt a családban, de a rokonságban, a Vaszary családban festőművész és színésznő is akad.

Középiskolás éveiben színé­szetet is tanult. Miért döntött végül úgy, hogy csak a zené­léssel foglalkozik a későbbiekben?

– Kezdetben több színházban is játszottam, az Új Színházban, a Krétakör Színházban, az Arany János Színházban és a Független Színpadon is. Egy idő után azonban olyan sok feladatom lett és rengeteg felkérést is kaptam, hogy lehetetlen volt tovább összeegyeztetni a színészetet és a zenét. Nem sokkal később pedig megalapítottuk a Cotton Club Singerst.

Nagyon szép sikereket értek el a zenekarral. Nem félt szólókarrierbe kezdeni?

– Gyakorlatilag a semmibe léptem, hiszen nem egy hanyatló csapatból váltam ki, hanem egy robogó szekérről ugrottam le. De úgy éreztem, muszáj ezt megtennem, hogy megvalósítsam az álmaimat. A zenekar elhagyását követően rengeteg olyan dal született, ami az anyanyelvünkön beszél hozzánk. Azt hiszem, ez is nagyon fontos volt a számomra, mivel a csapattal leginkább angolul énekeltünk. A döntésem ellenére a jó kapcsolat megmaradt, nemrégiben is együtt koncerteztünk, hiszen a swing zene és a jazz mindig is az életem része marad.

Hogyan tartja karban a hangszálait annak érdekében, hogy minden fellépésen a maximumot nyújthassa?

– Nincs semmi titok ezzel kapcsolatban: szerintem, ha valaki hisz abban, amit csinál, akkor a teste, a szervei valahogy igazodnak az igényekhez, vicce­sen mondva „szolgálatba állnak”. Természetesen, igyekszem odafigyelni rá, hogy kíméljem a hangszálaimat, például lehetőségekhez mérten kerülöm a jéghideg vagy túl forró italokat, de ez nem egy notórius cselekedet a részemről. Az olajos magvak fogyasztása viszont kerülendő a koncertek előtt, mert azt mondják, letapadnak a hangszálakra – biztos, ami biztos, én sem kísértem a sorsot.

Ennyi koncert és előadás után érez még lámpalázat, amikor kilép a közönség elé?

– Időnként igen. Ezt úgy képzeljük el, mint amikor valaki találkozik a szerelmével és pici pillangók röpködnek a gyomrában. De addig jó, amíg ez az érzés megvan, hiszen ha elveszíteném, el kellene gondolkodnom, van-e még értelme folytatni az éneklést.

A legutolsó klipjével milyen szimbolikát szerettek volna megfogni, amikor vissza­nyúltak a Super 8-as kamerához? Nem volt ebben egy kis kockázat, hogy a nézőknek nem fognak tetszeni a régi képkockák?

– A Fosszíliák című számomhoz készítettük a klipet, és nemcsak a címben, de a videó hangulatában is az időtlenséget szimbolizáljuk. Ezen pedig olyan művészemberek dolgoztak, mint Dobos Tamás operatőr vagy Moldvai Márk rendező, így egy percig sem volt bennem kétely a végeredményt illetően.

Évek óta ad ki kalendáriumokat. Hogy jött az ötlet?

– Az ötlet onnan származik, hogy mindig megtaláltak ilyen női témák, mint öltözködés, stílus, anyaság, kedvenc helyek. Egyébként idén adtam ki a nyolcadik kalendáriumomat, ami a magyar divatról szól. Ez a téma fontos számomra, mert minden benne van, ami a hétköznapokban körülvesz bennünket. Rengeteg üzenetet kapok az életmódommal és a divattal kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, megpróbálom vala­hogy átadni az embereknek ezeket az információkat.

Mit csinál, amikor nem a zenével foglalkozik? Énideje akad néha?

– Feleség vagyok és édesanya. A kisfiam most ötödik osztályos, szoktunk együtt tanulni vagy elviszem uszodába, zongoraórára. Kevés énidőm van, de igyek­szem sportolni és minél többet ­olvasni. Legutóbb egy pszichotrilleren rágtam át magam, de imádom az életrajzi könyveket és a krimiket is.

Nem nehéz összeegyeztetni a karriert a családi élettel? Hogyan találja meg az egyensúlyt?

– Így vagyok egyensúlyban. Ha az anyaság, éneklés, feleség hármasból valami kimaradna az életemből, nem lennék teljes. Ezek a szerepek erősítik egymást, ez adja számomra a harmóniát.

Szociálpedagógiai diplomája van. Volt-e valaha terve ezzel a végzettséggel? Mi vezetett ebbe az irányba?

– Nagy terveim nem voltak, de nagyon örülök, hogy elvégeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetemen ezt a szakot. Bár egy percig nem dolgoztam szociálpedagógusként, de rengeteget tanultam és jó érzés volt diplomát szerezni.

Mik a további tervei?

– Idén újra színpadra kerül a nagy sikerű Álomutazó musical, valamint készül a következő lemezem is. Ezek mellett egy nagyon szép feladat talált meg. Felkértek zsűritagnak a német és a svájci Eurovíziós Dalfesztivál válogatójába, ezért mindkét ország nemzetközi ­csapatát erősítem. A szerep nem ismeretlen számomra, mivel már A Dal című műsorban is zsűriztem korábban. Ez egy óriási megtiszteltetés, egy szakmai visszacsatolás, hogy részt vehetek ilyen jellegű tevékenységekben is.

Gulyás Emese








hirdetés