Az agy rágógumija

Az agy rágógumija
Szombat esténként beszippant és nem ereszt az agy rágógumija, a lélek McDonald’s-a – a tévé. Csak tetézi a bajt, hogy nem kulturális eszmecserék láncolnak a kép­ernyő elé, hanem az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató showja. Csáki Alexandra jegyzete.

Három hete válogatják, szemezgetik, szortírozzák a jelentkezőket, akik néha viccesek, máskor kínosan hamisak, vagy olyannyira duzzadnak az önbizalomtól, hogy nem is értik, miért röhög rajtuk a mentorcsapat. Múlt hétvégén azonban úgy éreztem, sokadszor túlfeszítette a húrt a csatorna.

Gyermekkoromban a Happy Gang volt az egyik kedvenc együttesem. Nem volt olyan sulibuli, amelyiken ne csendültek volna fel a slágereik, éppen ezért ütött szíven Mohaman felbukkanása a tévében. Csak ültem letaglózva, és néztem, hogyan alázzák porig a láthatóan mentális problémákkal küzdő zenészt, aki egy általa kitalált nyelven halandzsázva bolyongott a színpadon, majd a művinek tűnő kritika után zavarodottan botorkált ki.
A műsorkészítők a nézettségért belerúgtak a földön fekvőbe. Végül is, nekik mindegy, csak sokan tapsoljanak hozzá.

Csáki Alexandra

Címkék:







hirdetés