Az alkotás öröme

Az alkotás öröme
Tetszik, nem tetszik, újra teret nyer a közmunka. A fogalmat meghallva, azonnal arra gondolunk, hogy ezek az emberek a közért, értünk dolgoznak! Dankó Mihály jegyzete

S, hogy így van-e, ez sok függ a foglalkoztatón. Nagyon sok településen valóban ezzel a „módszerrel” teszik szebbé, tisztábbá a környezetüket. Komoly anyagiakat megspórolva, oldanak meg feladatokat.

De érdemes egy kicsit a dolgok emberi oldalát is megnézni. Szerintem, sokat számít, az ország melyik táján végzik ezt a közmunkát? Mert azt látni, a kisebb falvakban, utolsó mentsvárként jobban megbecsülik ezt a munkalehetőséget. Ha kicsit pironkodva is veszik kezükbe a kapát és gereblyét, de mert segély helyet dolgozni szeretnének, inkább vállalják a „nép sokszor lenéző tekintetét”. Itt még szégyen, ha valaki nem tudja eltartani a családját! Bár azok a kapott forintok éppen csak a vegetálásra elegek…

Vannak viszont olyanok is, akiket a kényszer hajt ki, hisz a törvények szerint, akkor nem kap további támogatást. Nekik a munka nyűg, ők azok, akik azonnal táppénzre mennek, akik úgy állnak a dolgokhoz, hogy más is hozzáférjen. (Persze a feltételeket is meg kell teremteni, a puszta két kézzel nem lehet várat építeni!)

Egy tény, a munka egyenlő, az alkotás örömével. Aki tud azonosulni a széppel, a jóval, büszke a „keze nyomára”, annak nem lesz gondja, aki viszont csak muszájból jön, annak a tevékenysége egy pipa bagót sem ér. Bár ezt is mi fizetjük meg!

– Dankó Mihály –








hirdetés