Az anonim csoportok tagjai meséltek az életen át tartó „józanodásról” Debrecenben

Akt.:
Debrecen – Úgy kezdődött, hogy munkaidőben leültem a Petőfi téren ultizó, fájerező öregek közé. Hamarosan az első intő jelet is megkaptam, de akkor ezt nem annak fogtam fel.

Az történt, hogy éppen, megint a téren kártyáztam, amikor egyszer csak a kisfiam érintette meg a kezemet. Az édesanyjával megláttak a villamosról… Ma már borzalmasnak és persze jelképesnek érzem azt a pillanatot. Később bele is vesztem az ital, a kártya, a kocka, a nyerőgépek világába, elveszítve családomat e függőségeim miatt – mesélte az életéről Krisztián szombaton a Romkertben a Józanság Napján. A Forrás Lelki Segítők Egyesülete és a Debreceni Kábítószer Egyeztető Fórum közös, hagyományteremtő szándékkal életre hívott rendezvényén több, önsegítő csoportban „józanodó” szenvedélybeteg beszélt életéről, kudarcairól, magára találásáról. A megszólalások között vallásos énekek csendültek fel a Nagytemplom mögötti színpadnál, aminek magyarázata, hogy az anonim csoportok több tagja istenélményére vezeti vissza azt, hogy elindult a megtisztulás útján. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki vallásos közülük, s mint hangsúlyozták, nincs is efféle elvárásuk a feléjük forduló betegtársaikkal szemben.

Uralkodni a függőségen

Mint az említett férfi, József rámutatott, ma, az Internet korában még nagyobb veszélyt jelentenek a szerencsejátékok, hiszen számtalan kaszinó oldal működik, ahová gyorsan regisztrálhat, befizethet az ember, s már játszhat is. Így akár otthon, a négy fal között függővé válhatunk. – Számomra csak az jelenthetett megoldást, ha teljesen leállok a játékkal, ugyanis képtelen voltam magamat kontrollálni. Mondhatni, egy korty sok, száz kevés. Három éven át sikerült tisztának maradnom, de aztán egy magánéleti probléma elég volt, hogy felbontsak egy üveg bort, majd újra játszani kezdjek. Újabb három évembe került, mire ismét sikerült megszabadulnom, s immár közel hatszáz napja tartom magam. Teljesen meggyógyulni e függőségből sosem fogok, de igyekszem úrrá lenni rajta – hallhattuk Józseftől.

A program végén ökumenikus istentisztelet tartottak a Nagytemplomban, emlékezve a holtakra, imádkozva a szenvedélybetegekért, hálát adva a szabadultak miatt.








hirdetés