Az autódiagnosztikától a műszaki vizsgáig – mesterfokon

Cikk 37 / 92 Köpönyegforgató tsz-elnök párducmintás gumicsizmában Nap mint nap ellenőrzik a Kert közi játszóteret Tar Tamás
Cikk 37 / 92 Köpönyegforgató tsz-elnök párducmintás gumicsizmában Nap mint nap ellenőrzik a Kert közi játszóteret Tar Tamás - © Fotó: Sipeki Péter
Besenyőd, Nyíregyháza – „Nincs mese, állandóan bújni kell a szakirodalmat.” A Kelet arcképcsarnoka: Tar Tamás vállalkozó, gépjárműtechnikus.

Hazatérőben a külvárosi házunkhoz gyakorta csak későn veszem észre az útszűkületet: ahol a Tar-Autó-Vill Kft. reklámtáblája függ, ott mindig sok a javításra váró gépkocsi. Tele van velük az udvar is, s ami oda nem fér, kinn parkíroz, amíg sorra nem kerül.
Tar Tamás gépjárműtechnikus és emberei nem unatkoznak, ahogy gyarapszik a városban, a megyében az autópark, nekik is úgy sokasodik a munkájuk.

– Bár nem ott születtem – a család második fiaként –, de Besenyődön nőttem fel. Kubikosként dolgozó édesapánk az ötvenes években az északi országrész iparvárosaiba járt dolgozni, s bár brigádvezető volt, de ő is tolta a földdel tele talicskát, nem csak uta­sításokat adott. Később a helyi tsz-ben lett brigádvezető.

Elmélet és gyakorlat

Amikor visszaidézi gyermekkorát, azt mondja, hogy valójában a bátyja dédelgetett autószerelői álmokat, de aztán más irányt vett, ő, Tamás pedig a nyolcadik osztály után felvételt nyert a nyíregyházi a Kossuth-gimnázium gépjárműtechnikusi szakára, amit sikerrel el is végzett.
– Mostanában sokat hallani, olvasni a szakmai képzés szükségességéről; nos, a Kossuthban mi akkor már csaknem mindennel megismerkedtünk – a gyakorlatban is –, ami a gépjárművekkel kapcsolatos volt. Tehát nemcsak a villamossággal, hanem a fémmegmunkálástól a lakatosságig szinte mindennel megismerkedtünk, amit kellett, magunk készítettünk el.

– Ott az ember úgy érezte, hogy kezd biztos lábakon állni, s talán ez is közrejátszott abban, hogy jóformán meg sem száradt a tinta az érettségi bizonyítványomon, máris megnősültem. Két gyerekünk született, s most már négy unokával is dicsekedhetem.
Hat évig a KPM Közúti Igazgatóságnál dolgozott a szakmájában, majd 1980 és ’90 között a VAGÉP-nél került a mély vízbe, ahol az autódiagnosztikától az autóvillamosságon át a vizsgára felkészítésig sokféle teendő hárult rá, de volt ott ő munkafelvevő is.

Minden feladat egyedi

Aztán, amikor lehetősége nyílt rá, vállalkozó lett, fejest ugrott az ismeretlenbe, ami nem volt egy olcsó mulatság, hiszen a műhely mellett számos műszert be kellett szereznie, s a tevékenységi kört újabb szolgáltatásokkal bővítette.

– A gépjárműipar rohamosan fejlődik, sokszor említik már az önjáró kocsikat is, amihez a szükséges ismereteket bizony időben kell megszerezni. Egyre több a vagyonvédelmi berendezés, egyre több autót készítünk fel a műszaki vizsgára, de a motorkerékpárok szervizelése is mind gyakoribb.
Mosolyog, amikor a hobbijáról faggatnám, ekképp válaszol: a munka és a tanulás, ritkán kiruccanás a természetbe. – Nincs mese, állandóan bújni kell a szakirodalmat, különben ott áll az ember tehetetlenül. – Minden feladat egyedi – mondja –, sok ügyfélnek mindennapi szükséglet a gépkocsija, s bizony rászólnának az emberre, ha az ígért időpontra nem javítaná ki a hibát.

– Angyal Sándor –








hirdetés