Az egészségügy gyermekbetegségei

Akt.:
Az egészségügy gyermekbetegségei
© Illusztráció
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Egy nyíregyházi orvos nyílt levele az egészségesebb társadalomért.

Miért panaszkodik mindenki a magyar egészségügyre? Betegek, egészségügyi dolgozók, politikusok, mindenki…

Nyolc éve vagyok az orvosi pályán, eddig négy kontinensen dolgoztam és a legjobb tudásom szerint, szívvel-lélekkel végzem a munkámat, nagyon sokszor a saját szabadidőm, illetve a családom rovására. Mégis rendszeresen előfordul, hogy hiába járok el a szakma szabályai szerint, empatikusan, szidalmaznak, becsmérelnek, feljelentéssel fenyegetnek a páciensek.

Tudom, kis hazánkban lassan sportot űzünk abból, hogy mindenre panaszkodunk, de azt mondom: előbb nézzünk szét a világban, és aztán gondolkodjunk el egy kicsit a saját helyzetünkön!

Négy kontinensen fordult meg

Látnunk kell: rengeteg országban olyan fejletlen az egészségügyi ellátórendszer, hogy az emberek többsége évekig, vagy akár egész életében sem lát orvost. Ha meg­gyógyul magától, akkor meg­gyógyul, ha nem, akkor nem.

Nepálban dolgoztam olyan helyen, ahol öt éve nem járt orvos. Egy laborvizsgálatért vagy egy mellkasröntgenért egy napot kellett volna utazniuk az ott élőknek, és körülbelül egyévi keresetükbe került volna a vizsgálat – és ez csak egy példa.

Ha olyan országokat nézünk, ahol „fejlett” nyugati az egészségügyi ellátórendszer – amire sokszor áhítozunk –, akkor azt nem vesszük észre, hogy mennyit fizet érte az ember, hogy igénybe tudja venni. Nálunk mindenki számára ingyenesek a több tízmillió forintos kezelések, olyanok is, amelyekhez sok nyugati országban az ott élők egy jelentős része nem juthat hozzá.

Empátia, megértés, türelem

Nyilván itthon is lenne mit javítani a helyzeten, de a baj közel sem akkora, mint amilyennek sokszor és sokan látják.

A fő gond leginkább a szemléletünkkel van. Kicsit több megértéssel, türelemmel és együttérzéssel észrevehetnénk, hogy az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók sokszor mennyire túlterheltek, milyen nehéz körülmények között dolgoznak azért, hogy másokon segíthessenek. A sürgősségi osztályokon a dolgozók, akikből a külső szemlélő csak annyit lát, hogy „le-fel rohangálnak, és nem látják el hamarjában a beteget”, a háttérben folyamatosan emberek életéért küzdenek. Az ügyeletes orvos, akit feljelentenek, mert nem megy ki házhoz egy torokfájás miatt az egyébként járóképes beteghez, lehet, hogy már ötven vagy annál is több órája dolgozik folyamatosan, és abban a pillanatban egy csecsemőt próbál az ügyeleti rendelőben meggyógyítani.

Mi, egészségügyi dolgozók is ugyanolyan emberek vagyunk, mint azok, akiken segíteni akarunk, és ezt nekünk is észben kell tartanunk. Nem csak a páciensek oldalán van mit javítani, mert nyilván a nap mint nap hallott panaszoknak van alapjuk. Sokszor sokat kell várni az ellátásra – legtöbbször a rendszer túlterheltsége miatt –, ami egy egészséges ember számára is megterhelő a mai rohanó világban, hát még annak, aki beteg és szenved. Ez megviseli mind a két oldalt, és mire a páciens az orvos elé kerül, sokszor nincs meg a megfelelő türelem és megértés, amiből aztán természetesen rengeteg konfliktus származik. Pedig nem ellenségek vagyunk, nem „egymás ellen vagyunk” a rendelőben, a mentőben és a kórházi osztályon – ennek ellenére sokszor úgy tűnhet a mindennapokban. Lehet szidni az orvosnak a beteget, a betegnek az orvost és mindenki szidhatja a magyar egészségügyet, de ezzel nem lesz semmiféle előrelépés!

Nincs itt akkora baj, mint amekkorának hisszük, és ha mindenki hozzátenné a maga részét a javuláshoz – nem a másik oldaltól vagy a politikusoktól várná a változást –, akkor még jobbá lehetne tenni a jelenlegi helyzetet. A gyógyítás és a gyógyulás szemléletén ha csiszolnánk egy kicsit, máris könnyebb lenne mindenkinek. Gondoljunk csak bele…

Egészségünk megőrzése a cél

Manapság az emberek jelentős része keveset mozog, sokat eszik, elhízik, dohányzik, túl sok alkoholt fogyaszt, túl sok stressznek teszi ki magát. Az életmódunk megbetegít minket, saját magunk romboljuk le az egészségünket, tesszük beteggé magunkat, majd megyünk az orvoshoz, hogy gyógyítson meg minket. Ez egy hibás szemlélet.

Mindenki a saját egészségéért felelős, ám szeretnénk ezt a felelősséget áthárítani, mert úgy könnyebb. Természetesen betegségek, balesetek akkor is történhetnek, ha mindent megteszünk saját magunkért; van, amikor elkerülhetetlen. A betegség, a halál az élet velejárója, de sokat tehetünk önmagunkért, azért, hogy csökkentsük a kockázatokat, és javítsuk a saját életminőségünket, növeljük az egészségben eltöltött éveink számát.

Az egészségügyi ellátórendszer arra van, hogy segítsen a megelőzésben, baj esetén gyógyítson. Tennünk kell ezt, még több türelemmel, megértéssel, és empátiával. Jó esetben ez nem egy alá-fölérendelt viszony kellene, hogy legyen, hanem egymás mellett, partnerként működhetne jól. És ennek semmi, de semmi akadálya nincs, csak az, ahogy mi gondolkodunk róla.

Ne azt nézzük, mit tehetne a másik! Nézzük azt, mit tehetünk mi, hogy egyéni és társadalmi szinten is jobb legyen az egészségügyünk! Dolgozzunk együtt ezen, szeretettel és együttérzéssel, egy szebb jövőért. Én elkezdtem, tartsanak velem!

Dr. Kiss Csaba
háziorvos, speciális mentő








hirdetés