„Az egy év alatti gyermekek általában nem is élik ezt túl”

Akt.:
„Az egy év alatti gyermekek általában nem is élik ezt túl”
© Illusztráció: getty images
Mátészalka – Minden erőszak még a Szentírás szerint is a családon belül veszi kezdetét.

Egy fiatal pár hajtott hazafelé az M3-as autópályán, amikor heves vita bontakozott ki közöttünk. A gépkocsit vezető férfi – egyébként helyesen – lehúzódott a leállósávba, hogy ne vezetés közben kelljen pontot tennie a vita végére. A felpaprikázott hölgy váratlanul magához vette a slusszkulcsot, kiszállt, és az autó ajtaját rázárta elképedt társára. Dacosan gyalog indult el az autópálya szélén, amikor néhány száz méterrel odébb elgázolták. Ez is egy példa a kapcsolati erőszakra, még akkor is, ha ezúttal a „bántalmazó” lett az áldozat. Három családnak kellett elszenvednie a tragédiát.

A legveszélyeztetettebbek

A történetet Lovas Zita rendőr főtörzsőrmester, közlekedési vizsgáló mesélte el csütörtökön Mátészalkán, több mint 100 figyelmesen hallgató középiskolás előtt a bűncselekmények áldozatainak világnapjához kapcsolódón. Ez már a második ilyen kezdeményezés volt, amikor a Mátészalkai Rendőrkapitányság – összefogva a helyi kulturális központtal, az iskolákkal és az egyházzal – tanulságos előadásokon keresztül igyekeztek segítséget adni ahhoz, hogyan ne váljanak a hallgatóik áldozattá, bűncselekmény sértettjeivé. A legveszélyeztetettebb csoportnak ugyanis éppen ők, a gyerekek számítanak, onnantól, hogy megszülettek, és amíg ki nem járják az iskolát. Nem lehet elégszer elmondani nekik – még akkor is, ha elhangzott, hogy Mátészalkán az utóbbi időben csökkent a bűncselekmények és a szabálysértések száma –, hogyan válhatnának józanul gondolkodó felnőtté.

A szakemberek szerint ugyanis azok az emberek, akik képesek józanul gondolkodni, sokkal kisebb arányban válnak áldozattá. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy még mindig rendkívül magas a kapcsolati erőszakot elszenvedők számaránya, a gyermek elleni bűncselekmények pedig 80 százalékban családon belül esnek meg, nemegyszer áldozatot is hagyva maguk után.

Ezért sem véletlen, hogy az utóbbi témakörhöz kapcsolódó előadás volt talán a legdrámaibb a délelőtti megemlékezés folyamán. Mindezt fokozta, hogy Szabóné Farkas Tünde rendőr őrnagy, a kapitányság bűnmegelőzési tanácsadója Ranódy László 1976-ban bemutatott, és Móricz Zsigmond művéből készült Árvácska című film egy-egy epizódjával illusztrálta mondanivalóját. Azzal a történettel, amiről még az író is úgy nyilatkozott: irtóztató, mert nincs benne fantázia, nyers és valós.

Lojálisak a bántalmazóhoz

– Szülőnek lenni nemcsak a legszebb, de a legfelelősségteljesebb, legnehezebb is – kezdte mondandóját az őrnagy. – Rengeteg ismeretet és odafigyelést igényel. Persze önmagában ez is kevés, ha nincs mögötte felelősségérzet, és a szülő nem tudja szavatolni gyerekének az alapvető biztonságot, kielégíteni a testi, szellemi és érzelmi szükségleteit. A gyermekbántalmazásban az a legszörnyűbb, hogy a gyermek a végsőkig bízik a bántalmazójában, ezért még a bántalmazás formájától is fontosabb a közöttük lévő kapcsolat.

Szabóné Farkas Tünde keresve se találhatott volna az Árvácskánál jobb illusztrációt ahhoz, hogy az utóbbinak a három fajtáját, a fizikai, az érzelmi és a szexuális bántalmazást bemutathassa, ugyanis a filmben az erőszak mindhárom formája megjelenik, azok következményeivel együtt.

– A fizikai bántalmazások sajnálatos jellegzetessége, hogy idővel egyre jobban elvadulnak és egyre erősebbé válnak, ráadásul a szülő vagy nevelőszülő pedagógiai célzatúnak állítja be tettét, így altatva el a talán teljesen még semmivé nem lett lelkiismeretét – folytatta az előadó.

– Az egy év alatti gyermekek általában nem is élik ezt túl. Azután ott az érzelmi kiszolgáltatottság, ami 12 év alatt különösen jellemző, hiszen a kisebbek könnyen csábíthatóak, irányíthatóak, befolyásolhatóak és zsarolhatók. A gyengébbik fél leigázása, a túlzó, igazságtalan fegyelmezési szándék rosszabb esetben öngyilkossággal is végződhet, vagy súlyos testi tüneteket eredményezhet.

Nem magánügy

A bántalmazás harmadik fajtájával, a szexuálissal pedig az a baj, hogy különböző okokból csak ritkán derül rá fény, mert a gyerek szégyelli, vagy mert a másik szülő észre se veszi, vagy szemet huny felette. Pedig nem csupán az az elkövető, aki végrehajtja a bántalmazást, hanem a másik is, a passzív, a titok őrzője, aki nem lépett fel védelmezőként – hangsúlyozta Szabóné Farkas Tünde, hozzátéve, hogy kapcsolati erőszak nem magánügy, ahogyan sokan gondolják, a gyermekek védelme pedig nem csupán a család felelőssége, ugyanúgy a társadalomé és az államé is.

Mivel a megemlékezésen elsősorban a rendőrségé volt a főszerep, természetesen hallhattunk olyan intő példákat is, amikor a társas konfliktus közlekedési ámokfutásba torkollott. Viszont a témanap külön erénye volt, hogy a karhatalom emberei mellett megszólalhatott tanár – Pénzes Ottó, a Képes Géza Általános Iskola igazgatója – és lelkész is – Becsei Miklós református lelkipásztor –, érzelmileg még személyesebbé téve a felvilágosítást, hol a személyes döntés, hol pedig a kapcsolati kultúra áldozatos ápolására hívva fel a figyelmet.

MJ








hirdetés