Az élet anyja

Illusztráció
Illusztráció
Nem biztos, hogy mindenki ismeri Juhász Gyula örökbecsű sorait, hát idézem: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, / Kitől jövendő győzelmünk ered, / A munkát dalolom, ki a szabadság / Útjára visz gyász és romok felett.” Egy biztos: mindaz az érték, melyet az emberiség az évezredek alatt létrehozott, a munkából származik. Legyen az szellemi, vagy fizikai tevékenység. Györke László írása.


Az úgynevezett szocializmusból a kapitalizmusba való át(vissza)menet során sok honfitársunkat sokkolta, hogy hirtelen megszűnt a munkahelye. A rendszerváltás óta lassan három évtized telik el, s még mindig fenyegető rémálom a munkahely elvesztése. Persze, inkább csak azoknak, akik akarnak és szeretnek is dolgozni, csak épp nem kedvez a szerencse. Vagy éppen nehezen tudnak váltani, nem „mennek a munka után”.

A rendszerváltás óta a különböző színű kormányok közmunkával – „elegánsabb” nevén: közfoglalkoztatással – próbálják orvosolni a helyzetet. Több-kevesebb sikerrel. A kisebb önkormányzatok többsége például a „háztájiban” termeszti meg a közmunkások aktív közreműködésével a közkonyhára a zöldséget, krumplit. A vízügyi igazgatóság pedig évente kétezer közmunkást foglalkoztat, akik nélkül bizony bajba kerülne a védelmi rendszer karbantartása. Jó páran lettek aztán gát- vagy csatornaőrök.

Legújabb fejlemény, hogy a kormány elhelyezkedési juttatást (22 800 forint) nyújt a kellő motivációval, szakképzettséggel rendelkező, munkára kész és képes közmunkásoknak, hogy a versenyszférában folytassák tevékenységüket.

Györke László








hirdetés