Az engesztelhetetlen, elszánt konvoj

Kizárólag demokratikus és jogállami eszközökkel hajlandóak harcolni a tüntetők.

Új időpontban és új helyszínen is találkozhatunk ezentúl a kormányellenes Kossuth téri tüntetőkkel, akik a parlamenti bizalmi szavazás óta nem érik be a kormányfő lemondásával: az egész kabinet távozását követelik, mint mondják, a pártoktól függetlenül. Hogy mi jöjjön azután, arról megoszlanak a vélemények, de hangsúlyozzák: csak demokratikus a jogállami eszközökben gondolkodnak.

Hideget-meleget

Hétfőn a 4-es főút Debrecen és Bocskaikert közötti szakaszán tartottak félpályás útlezárást tizenöt gépkocsival. Az előre meghirdetett 232-233-as kilométerszelvényben hiába kerestük őket. Kiderült, hogy két kilométerrel odébb kezdtek a demonstrációba, mivel az eredetileg megjelölt helyszínt balesetveszélyesnek tartották. A rendőrök az első órában – a békesség jegyében – engedélyezték a váratlan módosítást, mígnem rájöttek: ezt a szabálytalanságot mégoly toleranciával is bajos elnézni, ezért a konvojnak végül az eredeti helyet kellett elfoglalnia.

A tüntetők, hölgyek, urak, fiatalok, idősebbek, akikkel tegnap találkoztunk, nagyon is tudatában vannak, amit tesznek. Az együvé tartozást jelző dudálást köszönő kéztartással fogadják az elhaladó autósoktól, akik némelyike egyszerű szavakkal küldi őket melegebb éghajlatra. „Nektek nem kell dolgoznotok, a k. anyátokat?” – ordítja a jeges szélbe egy elhúzó Mercis fiatalember, mellette az anyósülésen a társa röhög. Mint megtudom, ebben a kérdésben is színes a paletta: ki a szabadságát tölti a tiltakozással, ki táppénzen van éppen, ki munkanélküli.

Arra a kérdésre, hogy kinek a sugallatára, kérésére, ne adja isten felszólítására kezdtek a forgalomlassító megmozdulásokba, egyöntetű „senkiére és mindannyiunkéra” feleletet kapok. – A debreceni Kossuth téren valóban demokrácia van. Korábban közösen kitaláltuk, most meg itt vagyunk – állítja egy középkorú hölgy, aki később hozzáteszi: ő azért van kinn, mert békét akar, azt, hogy a gyerekeknek ne ilyen táborokra szakadt, szellemi lövészárkokkal szabdalt országban kelljen felnőnie. Ám úgy érzi, ehhez, a szavai szerint hazug kormánynak mennie kell.

Az áhított jövőről a tüntetők között is eltérő álláspontok ütköznek egymásnak, ugyanakkor a kormány iránti olthatatlannak tűnő engesztelhetetlenség és ellenszenv mindannyiuk sajátja, ez a közös nevező. Míg fővárosi társaik egy része alkotmányozó nemzetgyűlésért kiabál, ők elmondásuk szerint, többségükben, finoman szólva sem lelkesednek az efféle gondolatokért. Inkább az ellenzék által hangoztatott szakértői kabinetben látnák a megoldást. Ám azt is látják, hogy azért még sokáig kell tüntetni…








hirdetés