Az irodalom visszavág
Ladányi Tóth Lajos
A miliőből árad egy kivilágos kivirradtig boldog világ képe. Rokonok, kulturált fáklyavivők, irodalombarátok leheltek életet a tiszacsécsei Móricz-kertbe hétfőn, a falu szülötte halálának 70. évfordulója apropóján, mert a tűznek nem szabad kialudni.
Tündérkertre hajazott a református parókia parkja, ahol midőn a Nemzet Színésze megszólalt olyan volt, mint egy mese a zöld füvön, az erdő-mező világa mellett. Pacsirtaszóval ért fel a Légy jó mindhaláligban is szerepelt Törőcsik Mari hangja, mellyel a nagy fejedelem szintjére emelkedett a rendezvény rangja. Hosszas előkészület után alkották meg a Móricz Parkot, az író- és költőóriás rég elfeledett zsoltárainak exkluzív gyűjtőhelyét.
Tavaly a tűzoltók, a katasztrófavédelmisek, a közmunkások, a polgármesterek és a restaurátorok jóvoltából újjáépült és megszépült az esőtől, belvíztől megrogyott emlékház, mely hűen példázza az anyagi ellenszolgáltatás nélküli önzetlen segítségnyújtást. A kontytetős, taposott szalmával fedett, vályogból épített szegényparaszti ház azóta is az összefogás szimbóluma.
A kenyérlángos illata belengi a teret, forr a bor, móriczi idill telepedik a környékre. Felbecsülhetetlen érték egy mértéktelenül értékvesztett jelenben őrizni a pislákoló lángot, majdani euróövezetben becsben tartani a hét krajcárt, tisztán emlékezni a kondás legszennyesebb ingére, egyszer jóllakni, betelni egy letűnt kor betyár jó mementóival. És ez nem vicc, Rózsa Sándor nem a lovát ugratja. Hétfőn újabb kiugrási lehetőséggel gazdagodott a megye, bebizonyítva, hogy a kultúra kimerítethetetlen kincsesbánya, amit mélyen kell tisztelni.
