Az országos átlag 76 százalékát keressük Szabolcsban
Illusztráció 
A felmérést az Állami Foglalkoztatási Szolgálat végezte tavaly, és közel 600 szakmát vizsgáltak meg. A legjobban fizetett szakmák a felmérés alapján a légi irányító (bruttó 994 ezer), a bíró (593 ezer) és az ügyész (594 ezer). Nem elhanyagolható a keresetük a pénzügyi területeken dolgozóknak sem: adószakértőként átlagosan havi bruttó 526 ezer forintot, pénz és hitelgazdasági szervezőként 584 ezer, könyvvizsgálóként 439, közgazdászként 495 ezer forintot lehet keresni. A béreket tekintve a reál területeken dolgozók közül a meteorológusok, a matematikusok, és a statisztikusok vannak a leginkább megbecsülve.
Kattintson a fotóra!
Még éredekesebb – és a megyénkre nézve szomorúbb is –, ha az átlagbérek alakulását megyékre és régiókra bontva vizsgáljuk. A magyarországi átlagkereset havi bruttó 207 ezer forint, a Szabolcs megyei viszont csak 159 ezer – ez az országos átlag 76,7 százaléka: ezzel a lista utolsó helyán állunk. Az első nem meglepő módon Budapest, ahol az átlag 132 százalékát, havi 274 ezer forintot keresnek az emberek.
Regionális egyenlőtlenségek
– A kelet-magyarországi régióban élők számára Einstein relativitáselmélete nem fiktív tananyag, hanem naponta felmerülő gyakorlati kérdés: miért magasabb az átlagbér az ország nyugati részében és (különösen) Budapesten? A rövid kérdésre hosszú lenne a több tudományterületet is érintő kimerítő válasz, ezért csak jelzem a lehetséges okokat – tájékoztatta lapunkat Murányi István szociológus, a Debreceni Egyetem professzora. – Az egyik magyarázat történeti „örökségnek”” tekinthető, amely alapvetően a földrajzi elhelyezkedéshez kapcsolódó centrum-periféria jellegű regionális egyenlőtlenségeket takarja, amely Budapest és az északnyugati régió gazdasági előnyeit már évtizedekkel (századokkal) korábban megalapozta.
Az ország gazdaságát már korán jellemezte a regionálisan eltérő ágazati szerkezet: az európai modernizációs folyamatok hatásaitól jobban elzárt keleti országrészre inkább jellemző mezőgazdaság (és kevésbé fejlett ipar, illetve feldolgozóipar) alacsonyabb életszínvonallal, illetve jövedelmekkel párosult. A leszakadó térségek gazdasági hátrányát infrastrukturális és közlekedési korlátok is növelték. A földrajzi és gazdasági tényezőkhöz szorosan kapcsolódnak az észak-keleti országrész lakosságát jellemző társadalmi és demográfiai hátrányok.
Ezek közül ki kell emelni a beruházások és tőkebefektetések fontos szempontját – és egyúttal a kereseti eltérések egyik magyarázatát – a lakosság iskolázottságának és szakképzettségének átlagosnál jóval alacsonyabb színvonalát. Még egy fontos tényező: a rendszerváltozás és/vagy a jelen válság a korábban kialakult gazdasági és társadalmi hátrányokat nem csak állandósította, hanem felerősítette.
