Az unokák a legjobb hangulatjavítók

Akt.:
günkben is végtelenül gazdagok vagyunk, ha szerethetjük az unokáinkat
günkben is végtelenül gazdagok vagyunk, ha szerethetjük az unokáinkat - © Illusztráció: dreamstime
Baktalórántháza – Boldogság látni a kisunokák fejlődését, hallani, amikor kimondják az első szavakat.

Nagymamának lenni jó, maradéktalanul pozitív életérzés. Újraélhetjük saját gyermekeink születésének élményeit, de egy jóval emelkedettebb fokon. Az élet csodája, a gyermek, a pici, aprócska emberke csak úgy betoppan az életünkbe, és megálljt parancsolva a hétköznapok taposómalmában, akaratlanul is szinte kiköveteli magának a csak őrá figyelést az egész családban.

Ráismerünk önmagunkra

Emlékszem, amikor a Jóisten két és fél évvel ezelőtt unokákkal ajándékozott meg, ráadásul egyszerre kettővel, szinte átalakultam, leírhatatlanul boldog érzés kerített hatalmába, ami azóta is tart. Újra felelevenedett a fiatalkorom, és örömmel töltött el a tudat, hogy már nemcsak a férjemnek, a gyermekeimnek, hanem az iker unokáimnak is szükségük van rám.

Szemünk fényei a gyermekeink, de még inkább az unokáink! Boldogság látni az ő fejlődésüket, ahogy napról napra egyre többet tudnak, ügyesebbek, ahogy kimondják az első szavakat. A mama szó után – ami számukra az édesanyát jelenti – kimondják a mami és a papi szót is, amivel bennünket, nagyszülőket illetnek.

Szívet melengető, óriási öröm, amikor mesekönyvüket hozva, odakuporodnak az ölünkbe, és kérik, meséljünk nekik. A kíváncsiságnak és a ragaszkodásnak is megtestesítői ők, hiszen mindent meg kell nekik mutatni és el kell magyarázni. Ők a legjobb hangulatjavítók, nincs szomorkodás, csak mosoly!

Anyagi szegénységünkben is végtelenül gazdagok vagyunk, ha szerethetjük az unokáinkat. Bármilyen hittel is éljünk e világban, küszködjünk öregségünkre bármilyen gonddal (alacsony nyugdíj, betegségek, gyász), mégis csodálatos, ahogyan az élet továbbadja az életet: az unokáinkban ráismerünk önmagunkra, arcunk vonásai bennük folytatódnak.

Isten eszközei

Elképesztő és lenyűgöző a tudat, hogy a számunkra okos, szép és tökéletes gyerekek génjeiben ott van egy kis rész belőlünk is, és ezt az unokák továbbadják majd az ő unokáiknak is. Hiszem, hogy az unokák Isten eszközei, hogy kiengeszteljen minket amiatt, hogy megöregedtünk.

Végtelenül boldog vagyok, ha jóval túl is a hatvanon, de a Jóisten megadta nekem ezt a boldogságot. Nem kesergek a tovatűnő fiatalságomon, a szaporodó ráncokon, mert nagymamának lenni nagyon jó.

– Némethné Csubák Éva, Baktalórántháza –








hirdetés