Azok a sonkák….

Mint egy profi hentes, úgy kanyarítottam le a hajszálvékony szeleteket a sonkából.
Mindig a padláson volt felaggatva a hátsó sóder.
Mán László jegyzete.

Mint egy profi hentes, úgy kanyarítottam le a hajszálvékony szeleteket
a sonkából. Mindig a padláson volt felaggatva a hátsó sóder. A fába vert szegen
lógott, spárgára kötve. Pulyaként addig térültem, fordultam, míg a létrán felosontam
a padra. Óvatosan lépkedtem, hogy odalent meg ne hallják, majd az előre megfent
késsel lenyisszantottam egy szeletkét a saját vágású, kellően füstölt csemegéből.
Arra is ügyeltem, hogy a vágás közben elmozdult sonkát korábbi helyzetébe fordítsam,
ne hogy kiderüljön a turpisság. Persze nagyi biztosan rájött, de nem szólt érte..

Hogy kerül most a sonka az asztalra? Ez mindig húsvétra volt előkészítve,
hiszen akkortájt saját sonka került az asztalra, nem bolti. Az igazi, moslékon
nevelt disznó koleszterinbombája volt ez a finomság (a füstölt kolbászról már
nem is szólva…)

Leperegtek az évek… Se padlás, se sonka! Nem csak saját, időnként
bolti sem. Van műfenyő, van már műsonka! Buktak már le megáltalkodottak azért,
mert ilyen vagy olyan húsból készített, kötözött műsonkát dobtak piacra. Persze
akkor, amikor viszik a sonkát mint a cukrot. Az illetékesek most elébe mennek
a felháborító átverésnek és ellenőrzéssekkel próbálják meg kiszűrni, hogy csak
megfelelő minőségű áruk kerüljenek a polcra. Remélhetőleg minél nagyobb sikerrel,
igazi bírsággal sújtanak le a műsonkásokra!

Mán László








hirdetés