Azon sem lepődne meg, ha top tízes lenne

Akt.:
Joó György a melbourne-i Rod Laver Arénában, ahol már nem kellett beütnie Fucsovics Mártont
Joó György a melbourne-i Rod Laver Arénában, ahol már nem kellett beütnie Fucsovics Mártont
Nyíregyháza – Interjú Joó Györggyel, nyíregyházi vállalkozóval, aki szinte teljesen végigkísérte Fucsovics Márton eddigi sportolói karrierjét.

Vége azoknak az időknek, amikor mentorként ő melegített a néhány napja Roger Federer ellen játszó teniszezővel.

Joó György végigjárta az utat az élete legnagyobb sportolói sikerét az Australian Openen elérő Fucsovics Mártonnal. A szerepét sokkal inkább nevezi barátnak, mint mentornak vagy menedzsernek, de nem kis része van abban, hogy most egy ország ünnepli a világranglistán hétfőtől 63. nyíregyházi teniszezőt.

A fél világ láthatta, amint a Roger Federer elleni meccse előtt a Rod Laver játékoskijárójában társalog Fucsovics Mártonnal. Önt ismerve biztos, hogy bedobott néhány poént.

Ez tényleg így volt! – ismerte el Joó György. – Sávolt Attilával, Marci edzőjével különböző teóriákat gyártottunk, hogy bevonulás közben hogyan lehetne ártalmatlanítani Federert. Nem sorolom fel a tippeket, de az biztos, hogy jót mulattunk rajta, ám ennek természetesen nem volt más célja, minthogy oldjuk a feszültséget Marciban. Meg persze magunkban is.

A kamera is sokszor mutatta önt, ennek kapcsán sok olyan véleménnyel szembesülhetett, hogy örülnek a visszatérésének. Mi volt az oka, hogy előtte kicsit eltávolodott Marcitól? És minek nevezhetjük a mostani szerepét? Menedzser, mentor, barát?

Talán maradnék az utóbbinál, barát. A külső szemlélő számára valóban úgy tűnhetett, hogy távolabb kerültünk egymástól, de valójában eléggé élénk kapcsolatot tartottam Sávolt Attilával. Marcival nehezebb volt, de azért vele is kommunikáltam. Régebben szorosabb kapcsolat alakult ki kötünk, de ez valamennyire kényszerpálya volt, hiszen azért is jártunk együtt a versenyekre és utaztuk be együtt a világot, mert sokszor azt sem tehettük meg, hogy edzőt alkalmazzunk. Hogy ne menjen egyedül, vele tartottam, de hát ezek az idők szerencsére elmúltak…

Tényleg előfordult, hogy meccsek előtt ön ütötte be Marcit? Láttam olyan fotót is, ami a US Openen készült, és ütő van a kezében. Pedig hírlett, hogy ezeket a közös edzéseket inkább a színfalak mögött tartották volna meg…

Persze, vártuk, hogy mindenki lelépjen a színről, de nem akartak elmenni… Tudtam és tudok is valamennyire teniszezni, de igazából csak arra voltam jó, hogy a másik oldalról visszaadogassam neki a labdát mondjuk a szervái után. A legfontosabb abban az időszakban az volt, hogy egyfajta támaszt nyújtottam neki, és biztonságot az utazások, versenyek során.

Ott fojtottam önbe a szót, hogy azok az idők elmúltak, és ma már a szövetség segítséget tud nyújtani a feltételek biztosításához.

Mára teljesen megváltozott a sportfinanszírozás. Amikor Marci tizenhét éves volt, és elkezdtem vele bejárni Ázsiát vagy éppen Amerikát, ha jól emlékszem a szövetség költségvetése százharminc millió forint volt, most milliárdos nagyságrendű, ami nyilván megváltoztatja a teniszben szereplők lehetőségeit is. Az a mai világban már nem fordulhat elő, hogy egy mentornak vagy egy menedzsernek kell beütnie a játékost.

Az is gyakran elhangzik, hogy Marcinak nincs igazi szponzora. Változást hozhat-e ezen a téren a Melbourne-ben szerzett ismertség, illetve lehetett-e ennek első jele, hogy a Federer elleni meccsén a meze ujjain megjelent egy-egy hirdetés?

Ez egy külföldi menedzsercég találmánya volt, és csak arra az egy mérkőzésre szólt. Azt gondolom, hogy szponzoráció tekintetében meg fog változni a helyzet, ami egyszerűnek tűnik, de mégsem lesz az. Marci belépett egy olyan kapun, amelyen belül már csak komoly és gazdaságilag is tehetős támogató jöhet szóba.

Önnek is ugyanakkora élményt jelentett a melbourne-i menetelés, mint Marcinak?

Természetesen igen. Megfordultam már néhányszor ebben a közegben, így amit megtapasztaltam, az nem volt szokatlan. Mondtam is Marcinak, hogy újra átéljük mindazt a felnőttek között, ami anno a junior mezőnyében. Hogy elfogynak az emberek a játékospihenőből, az étteremből, mert a kezdetben jelenlévők a kiesésük miatt szép lassan hazamentek. Pedig eleinte nagyon nagy az élet azokon a tereken belül is, ahova az átlagember nem juthat be. A végére már csak a versenyben maradt játékosok és a hozzájuk tartozó személyek maradnak, ennek megcsapott a szele bennünket, és majdnem eljutottunk oda, hogy nekem kellett őt beütnöm…

Ha már a közeg szóba került… Fucsovics Márton mellett Babos Tímeát vagy éppen a cseh ikreket, a két Pliskovát és még talán másokat is a barátjának vallhatja. Hogyan fogadta el ennyire a teniszközeg?

Timit mindenképpen a barátomnak mondhatom, miként az édesapját is, ami különösen nagy büszkeség a számomra. A többieket inkább csak jól ismerem, elsősorban a Marci generációját, akikkel együtt ott voltunk a junior versenyeken, és már akkor is ők alkották a számottevő teniszezők csoportját. A teniszben nincsenek nagy összeborulások, hiszen nekünk teljesen mindegy, hogy New Yorkban vagy Melbourne-ben találkozunk egymással, mert mindenkiről tudjuk, hogy ott lesz, ezért nagyon nem lepődünk meg.

És gyakoriak lesznek ezek a találkozások?

Igazából nem tervezem azt, hogy olyan szinten visszakerüljek Marci mellé, ahogyan korábban. Ennek egyetlen oka van: azzal, hogy Marci meglépte ezt a lépcsőt, szükség van mellé egy szakmailag profi stábra az ügyek intézése miatt. Jelen pillanatban talán ez hagy némi kívánnivalót maga után. Ezt megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy természetesen a későbbiekben is számíthat rám, de őszintén megmondom, tőlem talán van alkalmasabb ember arra, hogy a nemzetközi színtéren olyan szinten egyengessék az ügyeit, ahogy arra szükség lenne.

A verseny során szinte százszázalékosan megtippelte az egyes meccsek eredményét, azok alakulását. Ezek után kötelező megkérdeznem: hogyan alakulhat Fucsovics Márton további pályafutása?

Korábban is azt mondtam, amit most: abban teljesen biztos vagyok, hogy Marci top ötvenes játékos lesz. Ehhez most nagyon közel állunk, és a tehetségéből adódóan, illetve ha minden szerencsésen alakul körülötte, akkor még mindig érzek benne tartalékokat a fejlődésében, mert nagyon jó úton járnak Sávolt Attilával. Úgyhogy nekem nagyon nagy meglepetést nem okozna, ha a top tíz környékéig el tudna jutni.

Marci újra itthon

Kuala lumpuri és isztambuli átszállással szerda reggel megérkezett Budapestre Fucsovics Márton, aki nagy médiérdeklődéssel szembesülhetett a Liszt Ferenc-repülőtéren.

– Sokan kijöttek, és számítottam is rá, hiszen szóltak előre, hogy így lesz – mondta lapunknak nem sokkal a landolást követően, amikor két nappal ezelőtti ellenfele, Roger Federer épp a tie-breaket játszotta az első szettben a Tomás Berdych elleni negyeddöntőben. – Legutóbb ilyenre akkor volt példa, amikor junior Grand Slam-címekkel jöttem haza New Yorkból és Londonból. Nagyon jó újra itthon, csak ne lenne ennyire hideg. Bízom benne, hogy gyorsan sikerül átállnom, lesz időm ár, hiszen néhány nap pihenő után hétfőn indulunk a belgiumi Davis-kupa-meccsre.

Marci csütörtökön budapesti sajtótájékoztatón számol be a melbourne-i élményeiről.

KM-BT








hirdetés