Balatonarácson fecseg a kis patak

Útban a Koloska-völgy felé a Béke utcán
Útban a Koloska-völgy felé a Béke utcán
Balatonarács – Nem mondom, kitűnő időt fogtunk ki. Egy hét alatt csak egy esős nap volt, igaz, többször is átvonult egy-egy vihar fölöttünk, de néhány óra múlva újra sütött a nap, és meleg volt.


– Balatonfüred drága hely – mondta Arácson, a Füred „külterületén”, sőt, azon is túl lévő hegyi korcsma kocsmárosa. Ezt eddig is tudtuk, de hogy a Koloska-völgyben, távol a világ zajától is ilyen magasan szabják a sör árát – nos, erre nem számítottam.

Hűsölni a hegyekbe

Amikor az ember már megunja az aszalódást a napon, elege van abból, hogy öt-tíz percenként meg kell mártóznia, ha nem akar hőgutát kapni, igencsak vágyik egy kicsit más programra.

Harmadnapra aztán eljött az én időm. Reggel borongós volt, „lógott az eső lába”, ahogy szokták volt mondani, de nem volt nagyon hűvös. Bátrak voltunk, nem vittünk sem ernyőt, sem dzsekit a túrára. Lesz, ami lesz! Mert, ugye, elhatároztuk, hogy felmegyünk Arácson és a Koloska-völgyön át a Jókai-kilátóhoz, ahonnan – a hírek szerint – páratlan panoráma tárul az elé, aki nem rest járni egy jót. Ez a térkép szerint úgy négy kilométer, a célmagasság 315 méter a tengerszint fölött. Éppen nekünk való táv, meg magasság – gondoltuk.

Amikor Arács központjába érkeztünk, már csettintettem magamban: ilyesmire vágytam. Hangulatos kis szűk utcák, régi, múlt századi vagy még korábbi építésű házacskák, rendezett porták. Az alapirány a csárda volt. Aztán később kiderült: jókora kerülővel értünk célba, de ezt egyáltalán nem bántuk. A főtéren bájosan mosolyogtak ránk a régi templomok.

Csodaszép panoráma

Később a Béke utcán át kaptattunk felfelé a fecsegő patakocska partján (melynek nevét sem a helyszínen, sem később a térkép alapján, sem a honlapon nem sikerült megtudni), míg ki nem értünk a faluból.

Az erdő friss illatot árasztott, s mire elütötte a delet, éppen nyitott a Koloska-völgy nevezetes csárdája. Itt tudtuk meg a „helyes” útirányt a Jókai-kilátóhoz.

Miután belsőleg is felfrissültünk, irány a piros jelzésen a hegytető. Hol kellemes, hol erősebb emelkedő jött, itt-ott sáros volt az ösvény, közben kisütött a nap, aminek csak a lombok alatt tudtunk örülni.

Ám amikor felmásztunk a Jókai-kilátó tetejére, a fenséges panoráma minden fáradozásért kárpótolt. Csak azt sajnáltuk, hogy nagyon párás volt a levegő, s nem lehetett messzire látni.

Pedig lett volna miben gyönyörködni: szemünk elé tárult Balatonfüred, Tihany, a túlsó, déli part azonban szinte homályba veszett…

KM – GYL


Honfoglalás kori sírok

Arács egyes adatok szerint a Tihanyi Apátsággal egyidős, tehát 1055-ben már lakott terület volt. Mint bencés birtok szerepelt az alapító levélben, mely szerint a tihanyi apátságnak 4 halásza, 6 harangozója, 5 szőlőművese és 6 jobbágya lakott itt. Szerepelt az 1093-as tihanyi birtokösszeírásban is. Egyes kutatások szerint azonban ezek az adatok hamisak. Hát, hogy mi hamis, mi nem, ezt mi nem tudtuk eldönteni, de hogy régi település Arács, az biztos, mert területén, a mai Morvai József utca 10. szám alatt honfoglalás kori sírokat találtak. (Ez talán nem hamis.) A korábban önálló községet 1954-ben csatolták Balatonfüredhez.









hirdetés