Baltával verte fejbe férjét, mert idegesítette a horkolás, majd kútba ugrott a dögei nő – Ezt írta a Kelet 70, 60, 50 és 40 éve

1977-ből: „A mérki iskola udvarán a tanárok és diákok társadalmi munkával sportpályát építenek”
1977-ből: „A mérki iskola udvarán a tanárok és diákok társadalmi munkával sportpályát építenek”
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1947-es, 1957-es, 1967-es és 1977-es Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk
1947. november 1., szombat
Ezer mázsa szalma lángjai mellett lakodalmaztak

Nem mindennapi „pompával” tartotta lakodalmát egy székelyi gazdalegény. A lakodalmas házban javában folyt a vigasság, ropták a táncot, amikor az udvar felől rémült kiáltás hallatszott: tűz van! A lakodalmas nép kitódult az udvarra, vödröket ragadott és hosszú ideig küzdött a szérűs­kertben tomboló lángtengerrel. A csaknem ezer mázsát kitevő szalma ennek ellenére elhamvadt, csak annyit tudtak megakadályozni, hogy a lángok belekapjanak a tanyaépület nádas tetejébe. A tüzes menyegző ügyében a rendőrség nyomozást indított, mert felmerült a gyújtogatás gyanúja. A károsult gazda is valószínűnek tartja: vőlegény fia haragosai gyújtogattak, hogy bosszúból lángtengerbe fojtsák a lakodalmát.

Hatvan éve írtuk
1957. október 31., csütörtök
Baltával fejbe verte urát, majd kútba ugrott egy öregasszony

Vacsora után, mint falun szokás, a napnyugtával ágyba került egy dögei család még májusban. Különösen M. János érezte magát fáradtnak a mezei munkától; alig hajtotta le a fejét, szunyókálni kezdett. Az asszony – mint életében soha – most sem akarta elmulasztani a bibliaolvasást. Ült az ágyban, a lapozgatással Káin és Ábel történeténél járhatott, férje közben horkolni kezdett. Oldalba lökte, majd megrázta, hogy hallgasson, de az öreg nem hallgatott: elfordult, a hortyogása egyre erősödött. Elöntötte a düh az asszonyt, felugrott az ágyból, felkapta a baltát, s horkoló férjét többször fejbe verte. A vér pillanatok alatt beborította a vánkost. M. Jánosné megriadva állt az ágy mellett, kihullott kezéből a gyilkos szerszám. Mint az őrült rohant a konyhába, a férje borotvájával akarta felvágni ereit, keze azonban annyira reszketett, hogy nem sikerült. Sikoltott, kivágta a konyhaajtót, majd eltűnt az éjszakában. A sógor a szokatlan zajok hallatán azonnal átszaladt a szomszédba. M. Jánost vérben fetrengve, de még életben találta. A kúthoz rohant vízért, hogy lemossa az öreg arcáról a vért, akkor vette észre, hogy az asszony a kútba ugrott. Azóta mindketten meggyógyultak, az asszony most a Bibliát lapozgatva várja a bírósági tárgyalást. A szomorú családi történet tanulságául szolgáljon, hogy a Biblia forgatása még nem útlevél a mennyországba…

Ötven éve írtuk
1967. november 3., péntek
Kétszer gázolta el

Szinte példátlan közlekedési baleset ügyében ítélkezett a Nyíregyházi Járásbíróság, megyénkben régen nem szegték meg ilyen durván a gépjárművezetők elemi kötelességeit. L. József, a Földgép Vállalat dömpervezetője megegyezett négy társával, hogy Pátroháról folyami kavicsot lopnak. Este indultak, előtte valamennyien pálinkát ittak. Felraktak két és fél köbméter sódert a dömperre, azután visszafordultak. A gégényi Rózsás utcán haladtak a község belterülete felé, az út jobb szélén egy férfi gyalogolt ugyanabba az irányba. L., aki rakodás közben is jócskán ivott a pálinkából, a dömper oldalával elütötte. A motorházon utazó társa szólt, hogy elütöttek valakit, a vezető ekkor tolatni kezdett, társa kiáltozása ellenére sem állt meg, hanem a hátsó kerékkel rátolatott a fekvő ember csípőjére. L. ahelyett, hogy segítséget szerzett volna, elhajtott, nehogy észrevegye valaki a sóderlopást. A sérült 23 éves férfit a környéken lakók segítségével szállították kórházba, de ott néhány órával később belehalt sérüléseibe. A Járásbíróság L. Józsefet hat és fél év szabadságvesztésre ítélte.

Negyven éve írtuk
1977. november 2., szerda
A hermánszegi tizenharmadik

Szatmárban, Beregben a harmincon felüliek még jól emlékeznek a híres-nevezetes hermánszegi rezesbandára. A zenekar több évtizeden át fújta a talpalávalót. A rendezők meg a falvak vezetői valósággal versengtek a zenekarért, amelynek tagjai egyszerre húsz–harminc meghívót is kaptak lakodalomra, bálra, szilveszteri mulatságra. A háború után tizenhárman újraszervezték a zenekart, még az ötvenes évek végén is két szekérrel érkeztek a kultúrházak elé (a hangszerek is megtöltöttek egy szekeret), ahol majd’ mindig tapssal fogadták őket. Már csak hárman élnek közülük, a legidősebb a 71 éves Szakács Mihály.

– Huszonhét évig voltam a banda tagja. Népiesen rezesbanda volt a nevünk, hivatalosan fúvószenekar. Én klari­nétos voltam, de szatmáriasan csak klánétosnak neveztek. De sokat utaztam, de sokat éjszakáztam, hogy mások szórakozzanak! Bejártuk Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Kömörőt, Magosligetet… Hajdanában egyszer Jánkmajtison a grófkisasszonyoknak fújtuk az éji zenét, tetszett nekik, mert csak úgy szórták le az ablakból az aprópénzt. Az árvíz után Nyíregyházáról kijöttek és azt mondták: új hangszert kapunk, csak alapítsuk meg ismét a zenekart. De hárman kevesen vagyunk. Legjobban azt sajnálom, hogy ’61 előtt Hermánszegen nem volt magnó, idegen meg nem jött, hogy megőrizze a muzsikánkat. Ha beállna legalább két fiatal és lenne egy magnó, még rázendítenénk!
Társak és hangszalag nélkül csak a pipafüstöt fújja.

KM








hirdetés