Baracsi Endre – Hisz a közösség erejében

A megyei értéktár listája igen széles – mutatja Baracsi Endre alelnök
A megyei értéktár listája igen széles – mutatja Baracsi Endre alelnök
Nyíregyháza – Alelnökként a megyei értéktár, edzőként települése focicsapatának sikeréért küzd.

Bátran elmondhatja magáról: értékes munkát végez – a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke ugyanis a megyei értéktár elkötelezett őrzője, gyarapítója és szószólója. Baracsi Endre mindeközben települése labdarúgócsapatát is gardírozza – ahogy erről vall: ez is egy közösségi érték.

Mikor, s miért fogtak hozzá ahhoz, hogy élő értéktárba rendezzék a régmúlt idők emlékeit, a természeti és az emberi alkotásokat?

BARACSI ENDRE: A hungarikumokról szóló törvényt 2012-ben alkották meg és fogadták el, s ebbe bekerült az értéktár fogalma is. Erre építve hoztuk létre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktárat, de ez csak azt jelentette: intézményes formában folytattuk az értékek gyűjtését, őrzését, amivel egyébként már régóta foglalkozott sok-sok ember és település. Olyanoknak is lendületet adott, akik addig csak érdeklődtek e nemes feladat iránt.

Alelnöki feladat volt, hogy felkarolja ezt az ügyet?

BARACSI ENDRE: Nem, ez nálam sokkal régebben kezdődött. Egy kis településen, Beregdarócon élek, egy nagyon aktív közösség tagjaként. Az emberek ott mindig is keresték, kutatták azokat a lehetőségeket, amelyek mentén valóban élővé válhat a közösségük, s ez ma is a mindennapok része. Becs­ben tartjuk az értékeinket, legyen az építészeti, kulturális, történelmi, termé­szeti örökség. Településre, illetve tájegységre jellemző hagyományokat élesztettünk újra, s örömteli tapasztalat: erre rendkívül fogékonyak az emberek, miközben mi is nagyon jól érezzük magunkat ebben a küldetésben.

Ugyanezt mondja a játékosainak is, Beregdaróc focicsapatának edzőjeként?

BARACSI ENDRE: Természetesen: a labdát is csak szívvel s lélekkel lehet kergetni, ha a csapatért és a szurkolókért is küzdünk a pályán! Régi szerelem a helyi foci, de hát ez is a közösségi lét egyik formája, gyerekkoromtól magába szippantott.

Na és alelnök úrnak szólítják a játékosok, szurkolók…?

BARACSI ENDRE: Amikor átlépem Beregdaróc határát, már nem hangzik el az alelnök úr szó – nem is esne jól azoktól, akiket évtizedek óta ismerek, s élek együtt velük. Egy jó meccs után hátba veregetnek, és tegező viszonyban vagyok gyerekekkel, felnőttekkel. Az ott valóban egy nagy család, ezért is jóleső érzés nap mint nap visszatérni, tudva: mindig őszinte és emberséges közeg vár. Ez felüdülés napi szinten számomra.

KM-NYZS

Az írás részlet, teljes terjedelemben megjelent a Kelet-Magyarország Kontúr magazinjában, mely korlátozott számban megvásárolható szerkesztőségünk ügyfélszolgálatán.








hirdetés