Barátsággal gyógyítják a sebeket

Barátsággal gyógyítják a sebeket
Nyíregyháza – A Rákóczi Szövetség Ifjúsági Tagozata Szent Imre Katolikus Gimnáziumbeli tagszervezete újdonsült tagjaként először vehettem részt kiránduláson határontúli magyarokkal – ír élményeiről egy szentimrés diák.

A Szent Imre-nap alkalmából érkeztek iskolánkba diákok Szatmárnémetiből, Munkácsról és Karácsfalváról. Csütörtökön én és egy osztálytársam a szatmárnémetiek kísérői voltunk, segítettük őket a tájékozódásban. Hamar megbarátkoztunk, beszélgetésbe elegyedtünk. Kíváncsiak voltak, sokat kérdeztek, mi pedig szívesen válaszoltunk a záporozó kérdésekre az iskolánkról, az itteni nyelvoktatásról, szabadidős programjainkról.

Péntek délelőtt a belvárosban jártunk, meglátogattuk a Mustárházat, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot és a megyei könyvtárat. Délután Tokajba, Mádra és Monokra vezetett utunk. Tokajban megtekintettük a múzeumot, Monokon Kossuth Lajos szülőházát és Mádon a zeolitos ásványok gyógyító hatásáról hallottunk előadást. Szombaton Sátoraljaújhelyre utaztunk, ahol az egykori pálos, ma piarista kolostort és barokk templomot látogattuk meg. Kalauzunk a gyémántmisés Etele György atya volt!
Ezután a Magyar Kálváriát jártuk be. A tizennégy stáció a trianoni békediktátum során határontúlra csatolt városoknak állít emléket. Az út a hegyre kissé nehéz volt, de jó lehetőséget adott a beszélgetésre, így még jobban megismertük egymást a vendégdiákokkal. Következő célpontunk Széphalom volt: a Magyar Nyelv Múzeumát és Kazinczy Ferenc emlékcsarnokát tekintettük meg. Végül Nyíregyháza felé vettük utunkat, ahol elbúcsúztunk egymástól. Persze mindenkivel e-mail címet cseréltünk, hogy ezután is tudjuk tartani a kapcsolatot.

Csúfolódás céltáblái

Szerintem nagyon fontos a Rákóczi Szövetség működése. Ebben a pár napban sok időnk volt megosztani egymással véleményeinket a magyarságról, hazánkról, a történelemről és persze minden egyébről.

Talán sikerült jobban megértenem azt, hogy mekkora kincs számomra, hogy én magyar vagyok, és hogy itt élhetek. Hiszen a magyar nemzetiségű diáktársaimnak az országhatárokon túl nem fenékig tejfel az élete: a román vagy ukrán nyelv tanulása sokszor nehézség számukra, főleg, ha ezen nyelveken kell beszámolniuk tudásukról az érettségin, felvételin.

Másrészt fontosnak tartom, hogy őket is teljes értékű magyarként kezeljük! Ha ezt nem orvosolhatja a kettős állampolgárság megszerzése, legalább a személyes kapcsolatok építésében, a fiatalok egymás közötti viszonyában megélhetjük.

Mi képviselhetjük az átlag magyar embereket, és megpróbálhatjuk gyógyítani a még régen szerzett sebeiket. Hiszen ők talán még jobban megérdemlik a magyar címet, mint mi magunk. Örülök, hogy ilyen barátokra tehettem szert. Még most is fülembe csengenek egyik újonnan szerzett kárpátaljai barátom szavai:

„Lehet, hogy csúfolnak, lenéznek minket, de mi tűrjük, és nem foglalkozunk ilyen buta dolgokkal, mert nekünk büszkén kell vállalnunk a magyarságunkat!”

István Kitti, IX.B,
Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium








hirdetés