Beton helyett föld és fű

Fő szempont, hogy jól érezzék magukat a kertben, ahol Vologya 2 is szépen cseperedik…

Amikor megvettük a házunkat, a kert minden zuga arról árulkodott, hogy előző lakója, Zsuzsa néni, nagyon szerette a virágokat. Igyekeztünk megtartani, amit csak lehetett – emlékszik egy új fejezet kerti alapjaira Pregitzer Fruzsina színművésznő. Ám a jövő örömteli kertészkedése rögtön dilemmát is hozott: kert vagy kutya…?

Kompromisszumra jutottunk: ez is, az is. Azt mondtuk: a környezetünknek az életünket kell szolgálnia és nem fogunk idegeskedni, ha valami nem lesz tökéletes a pázsiton vagy az ágyásban – sejlik fel e döntés mögött az igazi harmónia. Egyszerű volt a kertépítési recept: jó nagy tér, széleken a kényesebb növények, középen meg egy fa, amire fel lehet majd mászni… Ez lenne a 6 éve ültetett dió, amely fiatal kora ellenére már terméssel hálálta meg gazdáinak, hogy az utcáról mentették haza épp csak hajtásba nyíló dió-kezdemény állapotában.

A Hold-naptár szerint

Nagyon szeretem a növénnyel befuttatott felületeket – mutat a ház falát borító vadszőlőre és a még csak épp startoló borostyánra. A lényeg: minél több zöld! Ezért is mellőzték a betonozást, az autóbeálló maradt föld illetve gyep, még ha esős időben ez kevésbé praktikus is. A sok kedvenc között előkelő helyen áll a két tuja, amelyeket a művésznő édesapja magról nevelt apró csemeteként küldött. Ma már látszik: ebben a kertben az árnyékos, nedvesebb helyre ültetett érzi jobban magát.

Nekem bevált, hogy a Hold-naptárt követem: fogyó Holdnál metszés, növényvédelem, minden, ami eltávolítás, növekvőnél pedig ültetés, tápanyag utánpótlás, azaz hozzáadás – kapunk egy tippet, amely több évszázados tapasztalatokra támaszkodik. Erre tekintettel vágja majd le a tuják és a fenyők föld feletti ágait is, s a sebeket pedig fatapasszal lekezeli. Vologya 2 sem marad ki a jóból…

Vologya 2 története

Egy alkalommal Miskolcon karácsonyoztunk és az utolsó napon rohantunk fát vásárolni. Egy gyökeres ezüstfenyőt néztünk ki, és a szemmel láthatóan már nem szomjas eladó garanciát vállalat, hogy ünnepek után kiültetve megered. Névjegykártyát is adott, Viszockijnak hívták, így a fát elneveztük (az orosz költő előtt is tisztelegve) Vologyának. Sajnos nem maradt meg. Jó pár évvel később a férjemre a debreceni kórházban köszönt rá valaki: No és hogy van a fenyőfa? Viszockij volt, az árus, és amikor meghallotta a szomorú véget, beállított egy másik földlabdás ezüstfenyővel. Azóta is jól érzi magát a kert sarkában – avat be minket Vologya 2 történetébe a művésznő.

Nyéki Zsolt








hirdetés