Bizalom és megítélés

Napjainkban egyre többször fordul elő, hogy egy-egy településen új képviselő-testületet és polgármestert választanak. (Most tekintsünk el attól, ha egészségügyi okok, esetleg haláleset miatt kell új vezetőre voksolni.) Dankó Mihály jegyzete.

Az indokok között a legtöbbször a bizalom elvesztése szerepel. A vita, a marakodás eltereli a figyelmet a tennivalókról, felőrli az erőket, s emiatt a lakóhely lesz a vesztes. Lassan félidőnél járnak a megválasztott önkormányzati tisztségviselők, és ha kiderül, hogy a testületi tagok nem tudnak, vagy nem akarnak együtt dolgozni a polgármesterrel, csak ezt az utat választhatják. Persze, kockáztatva ezzel a saját tisztségüket is. Szégyen? Kinek?

Ígéreteket is könnyű szembeállítani az eredményekkel, s számon kérni, mi az, ami megvalósult, és mi nem. Esetleg hibázott-e valaki? Lustaságból, figyelmetlenségből maradt el a siker? Amikor már a magyarázkodás sem elég, hamar elszakad a cérna. Ha a város-, vagy a községházán nincs egység, ha nincs összhang, az állampolgár is elbizonytalanodik, aki azt várja, ne csak az ünnepeken, a hétköznapokon is érezze a törődést. Tudom, a legkönnyebb kritizálni, s a bírálatok tengeréből sokszor nem egyszerű kiszűrni a jogosakat. Egy tény, óriási felelősség emberekről, sorsokról dönteni. Egy vezetőnek pedig tudnia kell igent és nemet is mondania. A vélt sérelmek is lavinát indíthatnak el, sőt a pletykák is könnyen szárnyra kapnak. Néha a törvények „útvesztői” sem egyszerűek. Ezekkel felvenni a harcot, bizonygatni igazát, annak nagyon nehéz, akinek megingott a hitele. Fontos úgy elérni a célt, hogy megmaradjon a becsület. Akkor egészen bizonyos, az újabb megmérettetésnél nem ő lesz a vesztes.

Dankó Mihály








hirdetés