Bizonytalanok és eltökéltek

A felmérések szerint körülbelül a választópolgárok kétharmada tudja megingathatatlanul,
hogy melyik politikai erőre fog szavazni.
Zajácz D. Zoltán jegyzete.

A felmérések szerint körülbelül a választópolgárok kétharmada tudja megingathatatlanul,
hogy melyik politikai erőre fog szavazni. Értük nem kell harcolnia egyetlen
pártnak sem, őket nem kell megerősíteni a döntésben, és nem lehet lebeszélni,
eltántorítani sem a szándékuktól.

Marad az egyharmadnyi bizonytalan: őket kell meggyőzni arról, hogy kire
voksoljanak. Persze, egy részük nem azon hezitál, hogy kire szavazzon, hanem
azon, hogy egyáltalán elmenjen-e a szavazásra. Ők azok, akik csalódtak a politikában
és a politikusokban. Rájuk nem hatnak már a kampányszlogenek, az ígéretek, mert
úgy gondolják, mindez csak választási fogás.

De még mindig ott vannak a többiek, akik április 9-én az urnák elé járulnak,
viszont nem döntötték el véglegesen, kire adják a voksukat. A kampányra fordított
százmilliókat az ő meggyőzésükre költik el. Vajon mi alapján fognak dönteni?
A képviselőjelölt személye alapján? Az ígéretek, pártprogramok nyomán? Vagy
talán a miniszterelnök-jelölt iránti szimpátia dönt?

Ráerőltethetjük-e egyáltalán az emberekre, hogy foglalkozzanak a politikával?
Miért akarjuk minden eszközzel meggyőzni őket arról, hogy állást kell foglalniuk?

A jól működő társadalmakban, ahol magas az életszínvonal, ahol van jövőkép,
ahol az egyén kiteljesítheti önmagát, az emberek mindennapjait nem a politizálás
szövi át, és egyáltalán nem tudják, hogy hívják, mondjuk, a munkaügyi minisztert.
Miért kellene tudniuk?
Ha valaki megkédezne engem is, hogy milyen Magyarországot szeretnék, hát én
egy ilyet képzelek el magamnak. Vagy inkább a gyermekeimnek.

Zajácz D. Zoltán








hirdetés